Képzeld, Dolly, annyi de annyi csoda történt, hogy szinte teljesen el vagyok telve a csodálattól. Mintha állandóan újraépülő, 2 - évesek szemében játszó karácsonyról, vagy Isten kehelyéről beszélnénk. Amikor még a Jézus a kulcslyukon jön be, és slussz. A szemem láttára újulok meg, és a belső bennünk lévő mosoly, életenergia feletti kedvet harácsol a legutolsó ködpárából is. Minden szép. Ráadásul ez csak egy hétköznap. Mi lesz így hétvégén? :DDD

Ha megkérdeznéd, hogy mely csodákról..…. Akkor ezt mondanám: egyik csodálatból a másikba esek, a dolgok menetét, és tökéletes harmóniáit illetően. Nagyon bájos gyermeteg dolog a hit. Ezért is épp oly tiszta. Amikor egy gyermekre vagy egy felnőttre mosolygunk, a hit állapotát tekintjük mosolyunkban. Valószínűleg ugyanez a hit és egyszerűség adja meg a szépséget az embernek, és az érintetlenséget is a világ dolgaitól. Nem mindegy, hogy ismerem-e, hogy működik a villanymotor, ha jókedvem van? Állandóan az derül ki: olyankor sose érdekel.