Sorin Stoica: Együgyű mondolatok (5) |
2011. január 09. vasárnap, 20:24 |
A nap
(Soarele)
A Nap olyan izéből van, hogy is mondják?
Lárva, hát persze!
A nap készülhet tűzből.
Sárga szövetből.
Avagy, esetleg
a Napot holmi ragacsos anyagból készítik.
S egyes részeit jó meleg gyapjúból.
Meseszerű hashajtás
(Narativ si laxativ)
A mesének megvan a varázsa
és kis korodban az eszedet veszi.
A mesék akkor is kellemesek,
amikor hallgatod őket,
feléig se értél
s már alszol is.
Nélküle nem volna képzeletünk.
Mert valami olyasmit mesélnek el,
amitől megkönnyebbedünk.
Mire jó egy állat farka?
(La ce-şi foloseşte un animal coada?)
A farok segíti az állatot a mindennapokban.
Így adja tudtunkra
mikor kedvel és mikor nem.
Az állat farka arra jó
hogy kifejezze érzelmeit.
Más állatnak azért van farka
hogy ne láthassuk a fenekét.
Hogy is magyarázzam?
Egy állatnak arra jó a farka, hogy el ne pusztuljon.
Egy kutya például, amint lohol,
a farkával jelzi a kanyart.
Nem azért mondom,
de egy állat nem lehet meg
a farka nélkül,
az fedi el a végbelét.
A farok jó házőrzésre is.
De azért nyilván, rendszerint
az állat farka mutogatásra való.
A holdra ugató kutyák
(Câinii care urlă la lună)
A kutyák megugatják a holdat,
mert gyanítják, hogy a hold szomorkodik
és attól ők is rínak.
Mert biztos eszükbe jutnak bizonyos dolgok.
Mert sóvárognak imádott szukájuk után.
Meglehet, a hold érzelmeket kelt az állatokban.
Mert vonzódnak hozzá.
Ha pedig napba néznének, megvakulnának.
És kapnak az alkalmon, hogy kimutassák a foguk fehérjét.
|