Pirkadt már, amikor Andi néni belépett az erdészlak szobájába. Útközben többször megállt, egyszer el is tévedt. Testén faágak, csalánok hagytak nyomot. Belülről bezárta az ajtót, a kulcsot a táskába tette. Hűvös volt a hajnal, ezért betakarta az álmában kitakarózott, hanyatt fekvő Gergőt.

Hosszan nézte az arcát, aztán a konyhában tüzet gyújtott, csinált egy nescafét, megitta, majd vizet öntött a vödörből egy nagy fazékba, s feltette a sparheltre. Átment a szobába. Kezét a mellkasához törölte, és megsimogatta Gergő kicsit lányos arcát, vállig érő majdnem fekete haját. Akkor is a fiút nézte, amikor leült és cigarettára gyújtott. Egy szippantáskor ásítania kellett, köhögés lett az eredménye. Az ablakhoz lépett, kinyitotta, mélyeket lélegzett. A füstöt is kifelé fújta, a cigarettát az ablakrács vasán nyomta el, a hamu helyét az ujjával letörölte. Leült. Megint felállt, bezárta az ablakot, kizárva a madarak kezdődő zsivajgását. Tett néhány lépést a szobában, aztán behozta a nagylavórt, táskájából szappant, szivacsot és törülközőt tett le mellé a padlóra. Kikapcsolta a bikini felső csatját, kibújt az alsóból, hozta a fazekat, és a lavórba öntötte a gőzölgő vizet, lábujjával ellenőrizte hőmérsékletét, leguggolt, kezével kevergetni kezdte. Amikor megfelelőnek érzékelte a hőfokot, beleállt a lavórba, megvizezte, majd beszappanozta egész testét.
Gergő felébredt az álomtalan alvásból. A mennyezeti gerendákat látta, víz csobogását, csorgását hallotta. Félrefordította a fejét. Ismerős, mégis idegen volt neki a fürdő nő. Hirtelen beugrott a tegnap. „Tegnap? Mennyit aludtam?” Felült az ágyon, tenyerével megtörölte a szemét. „Egy erdő közepén, egy kis házban vagyok. Andi néni hozott el ide, aztán altatót adott. Ő, aki beavatott, aki megmutatta nekem… Ki ő? Miért teszi ezt? Mit akar? Hogy viselkedjek most? Nem mutatja, hogy észrevett, biztos szappan ment a szemébe! Istenem, de szép! El kell fordítanom a fejem! Be kell csuknom a szemem! Nem tudom! Kívánom! Anya, apa, segítsetek! Nem ott vagyok, ahol hisztek! Nem tudom, hol vagyok! Csak azt tudom…”
- Hozz egy kancsót, öntsd le rólam a szappant! – szólalt meg Andi néni. – Én, hülye, erről meg is feledkeztem. A víz a vödörben van, találsz a konyhában kancsót is. Melegíts meg! Légy szíves!
„Újra a régi hangján beszél velem!” – dobbant meg Gergő szíve. Kiment a konyhába, megtalálta a vödröt és a kancsót. Kissé ügyetlenül, de megtette, amit a nő kért. „Kért, nem parancsolt!” Le akart ülni egy hokedlira. Oldódott ugyan a feszültsége, de nem volt biztos abban, hogy a következő percben nem változik-e meg Andi néni hangneme, hangulata. „Talán bajba került, talán meglátott valamit, amitől… De mit? Hol?” Nem tudott felidézni semmi külső okot, ami a nő tegnap délutáni magatartását megmagyarázhatta volna. „Persze nem csoda, hogy nem vettem észre, hiszen mámorban voltam. Andi néni többet adott nekem, mint Apa vagy Anya! Többet? Tőlük kaptam az életemet. Ha anyu nem szül meg, akkor nem találkoztam volna Andival sem! Szükségszerű volt-e ez a találkozás vagy véletlen? Véletlen volt, hogy éppen engemet szüljön meg anyu, hogy a nagymama éppen anyut szülje meg, hogy… Hagyjuk ezt!” Hajnal volt, a keleti égalj fényességével, a tárgyak körvonalainak élesedésével. Hajnal, amikor Balogh D. Gergelynek jobban járt az esze.
- Miért nem jössz át ide? – Andi néni hangja hívogató volt.
A fiú átment.
- Megkérhetlek, hogy mosd meg a hátamat?
Gergő kezébe fogta az odanyújtott szappant, és a nő tarkójától körkörös mozdulatokkal elkezdte bekenni Andi néni hátát. Közel nyomta az orrát, megpróbálta a szappan habja alatt megérezni a nő illatát.
- Levendula. A szappan.
Gergő tudatába beugrott Adam Bahdaj A  fekete esernyő című regénye, ami kisebb korában a kedvenc olvasmánya volt, s ide is elhozta, ott van a táskája alján. Abban olvasott a Bauman nénit körül lengő levendulaillatról. Sokszor elolvasta ezt a könyvet, meg is kereste egy természetről szóló kiadványban a mélykék virágú növényt, s egyszer az édesanyja odafújt kabátja hajtókájára egy kis levendulaillatú parfümöt. Mindkét tenyerével szappanozta a hátat, fölért egy simogatással. Andi néni nagyot ásított, és nyújtózkodott. Gergő finoman megérintette a melleit. A nő derékból megfordult, két kezébe fogta egyik mellét, és rátapasztotta a fiú száját. Réveteg mosoly jelent meg az arcán, amikor Gergő a nyelve merevvé tette a csecsbimbót. Felnevetett.
- Mit érzek a fenekemen, mintha fel akarna öklelni valami! – Aztán kicsivel komolyabban. – Hozd a vizet, álmos, fáradt vagyok most ahhoz!
Gergő behozta a langyos vizet s készült Andi néni leöntésére, de a nő mást gondolt.
- Látom, nagy formában vagy! Vedd le a gatyádat, megmoslak!
Megtette, s a maradék vízzel lemosta a szappant magáról. Megtörölköztek és lefeküdtek Gergő ágyára. Eltelt egy félóra.
- Ne, ne kérdezz semmit, most alszok néhány órát. Nyugodj meg, az osztályfőnök tudja, hol vagy. Megmondtam neki, amíg te aludtál! A többiről majd később. Most fordulj el! – Leguggolt a lavór fölé és megmosta magát. – Visszanézhetsz! – A táskából kivett egy csörgőórát, beállította háromnegyed tizenegyre, s húzott rajta hármat. A kulcsot észrevétlenül a neszesszerbe csúsztatta. Bugyit, melltartót vett fel, lefeküdt a másik ágyra, az órát és a kistáskát maga mellé helyezte. Egy pléddel betakarózott, a párnát kétrét hajtva tette a feje alá. Jobb oldalára fordult, lábait maga alá húzta. Rövid idő múlva felkönyökölt, odaszólt Gergőnek.
- Majdnem elfelejtettem! A konyhában találsz kenyeret, vajat, szalámit, paradicsomot meg miegymást. Egyél! Én nem vagyok éhes. Ha elunnád magad, a táskában találsz egy könyvet. Nem tudom, olvastad-e, nekem gyerekkoromban ez volt az egyik kedvenc könyvem. Szia! – visszafeküdt, hamarosan csak egyenletes szuszogása hallatszott.
Szavaira Gergő gyomra megkordult. Egy darabig hevert még, fejét a nő irányába fordította. Visszatartotta lélegzését, hogy jobban hallja Andi néni szuszogását. „Szerelmes vagyok belé? Az anyám lehetne, ha pár évvel fiatalabb volnék! Olyan vagyok, mint azok a kis vadlibák a képen, amit Gádor tanár úr mutatott biológia órán, akik csipdesik a vízben álló tudós ősz haját, szakállát? Mit is mondott? Imprinting? Lehet, hogy becsap engem, játszik velem? Nem! Nem tudom! Gyönyörű!”
Kiment a konyhába, megreggelizett. Talált egy doboz tartósított tejet, felbontotta, ivott egy pohárral. Visszament. Nézelődött. Lehajolt, széthúzta a táskát. Nem kellett keresgélne, a többi holmi fölött volt, amit keresett. Elsápadt, amikor elolvasta az agyonolvasott könyv borítóján a címet: Adam Bahdaj A fekete esernyő.
A kezei reszketni kezdtek.
Döbbenettel nézett az ágyon fekvő betakart testre.