Adam Bahdaj: A fekete esernyő 6-7. (álpornográf, álbűnügyi, álifjúsági regény) |
2011. január 05. szerda, 14:44 |
- Akinek segítettél felverni a sátrát. - Nem tudtam, hogy így hívják! Gyámoltalan fiúcskának tűnt, megesett rajta a szívem. Összeraktuk a sátrat, úgy-ahogy bepakoltunk, aztán visszaúsztam ide, lefeküdtem a fűre napozni. Kis idő múlva jött Linta – a férfira mutatott –, így neveztük a gimiben. Bemutatom Vasas Bálint, okleveles gépészmérnököt. A férfi meghajolt és mindegyikükkel kezet fogott, még Jancsival is. - Gergő eltűnt. Azt hittük, veled ment el. - Hogyhogy eltűnt? Klára elmesélte, amennyit tudtak. - És hogyan tovább? - Háromszázötven méterre áll a kocsim, ha segíthetek – ajánlkozott Bálint. - Nagyon kedves vagy, élünk majd vele, de most nincs értelme útra kelni, hová, melyik irányba induljunk… Meg kell várnunk a reggelt. - Azt hiszem, igaza van Demeternek. Csak várni tudunk. Töltsek valamit? - Kiadta mérgét a vihar. Visszakísérem Jancsit, hadd aludjon, majd’ leragad a szeme! - Köszönjük, Jancsikám! Megkérlek, ne beszélj erről a többieknek, kár riadalmat kelteni! Jó éjszakát! Nagyon ügyes fiú vagy! – Jancsi Tamással együtt távozott. Tamás rövid idő múlva visszajött, felhajtotta a András által kitöltött konyakot, járkált fel-alá a sátorban. Andrea előtt megállt. - Andrea, nem vett észre rajta, mármint Gergőn, valamit, valamit, ami arra utalt, hogy… Elment? Egyedül ment el? Elvitték? Vízbe fulladt? - Ne fesd az ördögöt, az ördögöket a falra! Ki vitte volna el? Miért vitte volna őt el valaki? Egyébként meg jól úszik! – csattant fel Klára. -Nem kell rögtön bekapni! Talán váltságdíjat akarnak kérni érte! Az apja gazdag. Ebben a mai világban! A mozi, a tévé ilyenekkel van tele. - Nekem meg veled van tele a hócipőm! A károgásoddal! - Egyetértek Demeterrel meg Klárával – mondta András –, nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni! - Eszembe sincs! De hát miénk a felelősség! Főleg Klárikáé! Klára sóhajtott egy hatalmasat. - Ha reggel sem érkezik meg, értesítenünk kell a rendőrséget és a szüleit! Egymásra néztek, aztán lehorgasztották a fejüket. Hosszú ideig csendben maradtak. Bálint fészkelődni kezdett, krákogott, mielőtt megszólalt. - Nekem mennem kell, holnap be kell ugranom az irodába! - Ha nektek nem hiányzok – szólt Andrea –, elmegyek vele. Ha holnapra sem lesz meg az a fiú, isten tudja, mikor találkozunk Lintával! - Menj csak! Te egyébként se tartozol a tanári karba. - Fel a fejjel Klárus, érzem, megtaláljátok! Holnap találkozunk! Sziasztok! Bálint is elköszönt, és kimentek a sátorból. Mellúszásban haladtak egymás mellett. - Miért nevezett téged Andreának az a férfi? - Ivott már, eltévesztette. Én nem is tudom a nevét! - Tényleg eljössz hozzám? – kérdezte Bálint. - Akarod? - Igen. Csodálatos nő vagy! Azt hiszem, mindig is reád vártam. Eljössz? - A parton megbeszéljük. Egymást átölelve sétáltak vissza addig a helyig, ahol a nő eldugta holmiját. Andrea kivett a neszesszerből egy szál cigarettát. Bálintot is kínálta, de ő visszautasította, de kivette a nő kezéből az öngyújtót és tüzet adott. - Köszönöm! – Andrea kifújta a füstöt. – Ugye nincs is dolgod reggel? - Nincs, de fölösleges voltam ebben a társaságban. Mit szólsz az eltűnéshez? - Biztos valami kislány van a dologban. A fiúknál már csak így megy ez! - Ha valóban emberrablásról van szó, vállalnád a rabló védelmét? - Csak nem te vagy az? - Hová gondolsz? - Valódi ez a szakáll? – És kacagva rángatni kezdte a szőrzetet. Bálint nevetve segítségért kiabált, míg Andrea a szájával bele nem fojtotta szót. A hosszú csók után felkiáltott. - Kocsikázzunk! - Ilyenkor? - Imádok éjszaka vezetni! – Beletúrt a férfi szakállába. – Csináltad már kocsiban? - Megyek az autóért! - Itt várlak. Elszívom a cigit. Leült, megvárta, hogy a férfi eltűnjön. Akkor felugrott, felkapta a neszesszert és a szandált, s futott. A cigarettát bedobta a folyóba. Beszaladt a fák közé, még nem kapcsolta be a kis zseblámpát, a sötétben lassabban haladt. Néhány perc múlva autózúgást hallott. Nemsokára a fényszórók világát is látta. Lehasalt A kocsi lassan haladt, hallotta Bálint őt hívogató kiáltásait. Nem mozdult. Az autó elhaladt mellette tőle vagy hat méterre. Négykézláb folytatta útját. Bálint egyszer ki is szállt a kocsiból, hangosan hívogatta, kérte, hagyja abba a hülyéskedést, tett néhány lépést, aztán visszaült a volán mögé, a másik irányba manőverezett a kocsival, és nemsokára eltűnt. Andrea kiment az útra, elővette és felkapcsolta a lámpát, fényét a földre irányított, és sietett tovább.
7.
Tamás lehajtott fejjel járkált, Klára és a két férfi gondterhelten ült az asztalnál. - Meg kellene kérdezni a gondnokot, valami halászt, vagy az isten tudja, kit! - Ez jó ötlet! - Kinevetnének bennünket! Belátták, hogy igaza van Andrásnak. - Le kéne feküdnünk, hogy holnap… - Ki tud ilyenkor aludni? Én nem, az biztos! - Mégiscsak tölts egy pohár konyakot – szólt elpirosodott arccal Andráshoz Klára. A férfiak egymásra néztek. |