- Felébresszük a gyerekeket? – kérdezte Tamás.
Klára nem hallotta, gondolatok cikáztak az agyában. Tamás megsimogatta a vállát.
- Jól vagy?
A felriadt Klára idegesen rámosolygott.
- Te tudnál jól lenni ebben a helyzetben?
- Felébresszük a gyerekeket?

- Nem tudom. Mi értelme lenne? Nem hiszem, hogy többet tudnak nálunk. Tudod, Gergőke elég szófukar fiú. Nem beszél magáról, még nekem is csak nagy ritkán, de akkor is meggondolja, mit mondjon. Úgy érzi, hogy a többiek utálják őt, azok meg a visszahúzódása miatt nagyképűnek tartják.

- És hogy áll a lányokkal?
- Semmi komoly. Azt hiszem, sőt biztos vagyok benne, hogy szűz. – Aztán meglepetten Péterre tekintett. – Szerinted Andrea és ő…
- Nincs kizárva. Menjünk vissza a kollégákhoz!  
Felrázták az égő lámpa mellett alvókat. Demeter és András ásítozva felült az ágyon. Tamás töltött mindnyájuknak és ő is leült Klára mellé az asztalhoz. Klára elmondta, mit tapasztaltak a gyerekek szigetén.
- Az ő fia? Ez meggabalyítja a dolgot!
Balogh D. Géza neve legendás volt a városban. Tisztelői és irigyei, barátai és ellenségei egyaránt akadtak. ’89 után nem lépett be egyik pártba sem, de összeköttetései és bravúros üzleti húzásai révén megsokszorozta vagyonát. Nem lehetett félvállról venni.
- Lehet, hogy a két eltűnésnek köze van egymáshoz?
- Klárika, mit tudsz Andreáról?
Miközben beszélt, Klára félre-félrehúzta a szúnyogok miatt leeresztett függönyt, s kinézett.
- Bársony Andreának hívják. Arról az oldaláról, ami esetleg összehozza Gergővel, keveset. Soha nem beszélt a férfiakról.
- Csak nem? Téged nem környékezett meg?
- Amikor először találkoztunk, gyűrű volt az ujján. Akkor megkérdeztem tőle, hogy férjnél van-e. Azt mondta, elváltak. Azt a gyűrűt azóta sem láttam a kezén. Találkoztam vele úgy, hogy egy férfival volt, de tartós kapcsolatáról nincs tudomásom.
- Attól még lehet valakije.
- Lehet. Egyébként normális nő. Jó fej. Okos. Vág az esze, mint a borotva. Közgazdász, bankban dolgozik.
- Tényleg ezekben a napokban menstruál? – kérdezte meg András.
- Honnan tudjam! – csattant fel Klára, de valami beugrott az agyába. – Hogy is volt? Tudom! Egy hétvégén elmentünk ketten egy hegyi túrára. Megtettünk vagy harminc kilométert. Én már kimerültem, ő még vidáman mászta meg a sziklákat. Megkérdeztem, hogyan bírja, mire ő nevetve mondta, hogy nézzem meg, amikor nem menstruál. – Szóval hazudott nekünk?
- Mindenesetre új megvilágításba helyezi… De mit?
A villám megvilágította a sátor belsejét, s abban a pillanatban megdördült az ég is. A sátortetőn esőcseppek doboltak.
      Tamás tölteni akart. Klára a poharára tette a tenyerét.
- Nem kérek többet. Ha még egyet iszok, felizgulok – nevetett.
- Igyál még egyet, nagyon kérünk!
Klára hangosan nevetett és kacéran nézett a férfiakra, lassan kezdte elvenni a kezét a pohárról, majd hirtelen mindkét tenyerét rányomta és hisztérikus sírásba fogott.
- Istenem, mekkora bajban vagyok. Meg fog ölni, ha nem találom meg a fiát! Mi van, ha belefulladt a folyóba?
 Mindhárom férfi egyszeriben kijózanodott, köréje álltak, vigasztalták.
- Ne sírj, visszajön!
- Látod, már itt is van!
Esőkabát nélkül rohantak ki a sátorból a közeledő csónak elé. Mindhárman elszoruló lélekkel gondoltak arra, hogy baj lehet, ha ilyen időben jön valaki.
- Gergő, te vagy? – kiáltotta Klára.
- Nem! – hangzott a lehangoló válasz.
A fiú kiugrott a csónakból, kicsit kihúzta a kövekre.
- Klári néni! Balogh Gergő eltűnt!
- Fussunk a sátorba!
Bent Klári néni leparancsolta a vizes inget a fiúról, és egy törülközőt nyomott a kezébe. A fiú elmondta, amit tudott.
- Kimentem pisilni, majd’ belebotlottam a sátorzsinórjába. Bekiabáltam neki, persze csak úgy, hogy másokat ne ébresszek fel. Nem válaszolt. Gondoltam, ha alszik, megviccelem. Nem volt befűzve az ajtaja, kicsit felhajtottam a ponyvát, és láttam, hogy nincs bent senki. Gondoltam, kiment, a sátor előtt vártam egy kicsit, aztán körbe akartam járni a szigetet, de el kezdett esni az eső. Kioldoztam egy csónakot és átjöttem ide – Klárára nézett, aki megpróbált mosolyogni.
- Jól tetted, Jancsikám!
- Mielőtt elindultunk a túrára, nem láttad Andi nénit és Gergőt együtt? – fordult a fiúhoz András.
- Ha az a bikinis csaj… nénit úgy hívják, akkor láttam. Segített Gergőnek megcsinálni a sátrat. – Körbepillantott, majd a felnőttekre nézett. – Ő is eltűnt? – Cinkos férfimosoly jelent meg az arcán.
- Milyen fiú ez a Gergő? – kérdezte Demeter tanár úr.
Az eső már ritkább szemekkel verte a ponyvát, de a szél egyre erősebb lett. Jancsi felnőttesen, összeráncolt homlokkal tépelődött a válaszon.
- Nem nagyon ismerem. Igazából egyikünk sem. Nem engedi. Ha kérdeznek tőle, okosan felel, de ő maga nem szokott kérdezni. A hülyéskedéseinkben sincs benne. A szülei nagyon gazdagok, szerintem elkényeztetik. Az apja, ha jól tudom, valami fejes volt. A faterom egyszerűen közönséges gazembernek tartja. Persze apám utálja a kommunistákat.
- Majd negyedikben tanulunk erről, és te is meglátod… Andrea!
A fellebbenő ajtón a bikinis nő mögött egy fürdőnadrágos, szakállas férfi lépett be.
- Andi! – kiáltott Klára. Meglepetten nézett az idegen férfira. – Gergő hol van?
- Milyen Gergő?