1.
Hárman voltak
jóbarátok,
hárman, úgymint:
Jómag Jani,
Döblec Dani,
Tepetupa Péter.
|
2.
Jani pöttöm,
mint az öklöm;
Dani kerek,
pufók gyerek;
Peti pedig
volt talán egy méter.
|
3.
Elég az, hogy
ahol jártak,
jóban, rosszban
kitartottak;
csak egy húron
pendültek ők hárman.
|
4.
Amíg nőttek
minden áldott
meleg nyáron
patakparton
sütkéreztek,
égerfákra másztak.
|
5.
Berekfalván
nem volt olyan
szarkafészek,
hogy ne tudják
mind a hárman,
hány tojás van benne.
|
6.
Szénaréten
még a békák
is brekegték,
mit művelt
a három legény
reggel, délben, este.
|
7.
Mert ahol ők
megjelentek,
futott a sün,
nyúl iramlott,
szaladt a gyík,
s messze szállt a kánya.
|
8.
De egy tiszta,
fényes reggel
Jómag Jani
azzal ébredt,
hogy őneki
van egy találmánya:
|
9.
– Gyerünk, srácok! –
mondta jó nagy
hangon Jómag,
mindig csak úgy
látta jónak,
parancsolva szólni.
|
10.
– Unom már a
patakunkat,
nem kell nékem
nyeszlett sügér,
sárgarigó,
sem savanyú málna.
|
11.
Messze megyünk,
hétországba,
nagy hajókra
kapaszkodunk,
s ha ledobnak,
felvesz majd egy bálna.
|
12.
Döblec Dani
így szólt halkan:
– igazad van
Jani komám,
csak azt mondd meg,
ki segít, ha baj van...
|
13.
Erre aztán
bal kezével
jobb karjának
békájára
csapott nyomban
Jómag Jani kétszer:
|
14.
– Hát ez itt mi,
Döblec Dani?
Aki henceg,
ezzel fogom
tanítani,
nem elég ez néked?
|
15.
– Nekem biza
éppen elég –,
mondta Dani,
s komótosan
bólintott rá
Tepetupa Péter.
|
16.
Így történt, hogy
másnap reggel
parittyásan
útrakeltek
mind a hárman,
át a szénaréten.
|
17.
Egyéb nem volt
a kezükben,
se egy bicska,
se egy spárga,
sem pedig egy
megszáradt pogácsa.
|
18.
Nem is volt baj
jó sokáig;
ugrándoztak
árkon-bokron,
s átúszták a
patakokat szépen.
|
19.
Egyszer déltájt
így szólt halkan
Tepetupa Péter:
– Gyomrom korog,
ilyenkor én
enni szoktam éppen...
|
20.
– Szoktál, szoktál –
mondta Jómag;
– én is szoktam
meg Döblec is;
de most semmi
panasz-szót ne halljak!
|
21.
Van parittyánk,
aki éhes
célozzon meg
egy galambot,
vagy verebet,
s ha nem tetszik, varjat.
|
22.
Így éltek az
őseink is;
madarakat,
gyökereket.
vadhúst ettek,
s bokroknak bogyóját.
|
23.
– Persze, hogy így! –
hagyta jóvá
Döblec Dani.
Előkapta
parittyáját,
megcélzott egy gólyát.
|
24.
De a gólya
komótosan
tovább lépett,
csak csőrében
kapálózott,
brekegett a béka.
|
25.
Szomorúan
mentek tovább
amint mondtam,
azon a sok
árkon-bokron,
s patakokon néha.
|
26.
De amint a
nap lebukott,
záporeső
fenyegetett,
s Jómag Jani
rászólt a két srácra:
|
27.
– Minden kicsi
eszetekre
szükségem van,
mert valahol
aludni kell,
ha nem hoztunk sátrat.
|
28.
Én azt mondom,
itt a szikla,
oldalába
ággal-kővel,
tíz körömmel
ássuk be magunkat.
|
29.
Dani koma,
Peti koma,
mit néztek rám;
mozgás gyorsan;
amíg jövök,
ne álljon a munka!
|
30.
Jómag Jani
azon nyomban
elindult az
első kicsi
falu felé,
még vissza se nézett.
|
31.
Sokat mondok,
ha száz lépést
haladhatott,
egy akácfa
tövisétől
már a lába vérzett.
|
32.
Mert azt el is
felejtettem
mondani, hogy
meleg nyár volt,
s úgy gondolták,
könnyebb lesz mezitláb.
|
33.
Fájós lábbal,
sántikálva
mégis beér
a faluba
Jómag Jani
s mit gondoltok, mit lát?
|
34.
A patakról
három kövér
ruca totyog
egymás után
hazafelé,
beszélgetnek – háp! háp!
|
35.
Lesz mit együnk! –
Erre gondolt
akkor Jani.
Jó köveket
kerített, és
elő a parittyát.
|
36.
Három kövér
ruca nyomta
vállát, úgy ment
visszafelé,
mint a vadász,
jó nagyokat lépve.
|
37.
Közben Dani,
s Tepetupa
hólyagosra
dolgozták a
tenyerüket,
még csak fel se néztek.
|
38.
Jómag Jani
Daniékhoz
vissza sem ért,
dörrent az ég,
s nagy cseppekben
megeredt a zápor.
|
39.
Nem volt semmi
födélalja,
vagy egy bokor
a közelben,
s Jani biza
elázott, betyárul.
|
40.
Tepetupa,
s Dani bezzeg
félig-meddig
behúzódtak
a mart alá,
nem ástak hiába.
|
41.
De a zuhé
nem volt elég,
jött az este
nagy komoran,
s ne kerteljünk,
féltek mind a hárman.
|
42.
Késő este
bőrig ázva
megérkezett
Jómag Jani,
s társaitól
megjött bátorsága.
|
43.
Azt a három
lopott rucát –
mint egy bajnok,
egy hatalmas
lendülettel
lecsapta a sárba.
|
44.
– Itt az ebéd,
s a vacsora,
tessék, aki
most is éhes,
süsse csak meg,
vagy pedig így rágja!
|
45.
Tepetupa,
s Döblec Dani
meg se moccant,
csak azt merték
kinyögni, hogy:
– Menjünk haza, János!
|
46.
– Menjen innen
aki éhes,
anyámasszony
katonája,
s az is menjen,
ki ilyenkor álmos.
|
47.
De ahogy ezt
Jómag Jani
kimondta, már
csattant is a
tüzes villám,
s becsapott egy fába.
|
48.
A nagy erdő
percek alatt
égett, füstölt,
s ijedtükben
háromfelé
futottak ők hárman.
|
49.
Reggel volt már,
mire végre
jól elázva,
nagy reszketve,
hazaértek
falujukba mégis.
|
50.
Ez lett a nagy
találmányból,
hétországból:
se tengerek,
se nagy hajók,
sem egy árva bálna.
|
51.
Bezzeg, másnap
jó volt minden:
kicsi patak,
nyeszlett sügér,
sárgarigó
és savanyú málna.
|
Illusztrálta: Pusztai Péter
|