Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

Jómag Jani találmánya E-mail
Írta: Elekes Ferenc   
2010. november 01. hétfő, 17:30

 1.

            Hárman voltak
            jóbarátok,
            hárman, úgymint:
            Jómag Jani,
            Döblec Dani,
            Tepetupa Péter.

          2.

            Jani pöttöm,
            mint az öklöm;
            Dani kerek,
            pufók gyerek;
            Peti pedig
            volt talán egy méter.

          3.

            Elég az, hogy
            ahol jártak,
            jóban, rosszban
            kitartottak;
            csak egy húron
            pendültek ők hárman.

 

          4.

            Amíg nőttek
            minden áldott
            meleg nyáron
            patakparton
            sütkéreztek,
            égerfákra másztak.

          5.

            Berekfalván
            nem volt olyan
            szarkafészek,
            hogy ne tudják
            mind a hárman,
            hány tojás van benne.

          6.

            Szénaréten
            még a békák
            is brekegték,
            mit művelt
            a három legény
            reggel, délben, este.

          7.

            Mert ahol ők
            megjelentek,
            futott a sün,
            nyúl iramlott,
            szaladt a gyík,
            s messze szállt a kánya.

          8.

            De egy tiszta,
            fényes reggel
            Jómag Jani
            azzal ébredt,
            hogy őneki
            van egy találmánya:

          9.

            – Gyerünk, srácok! –
            mondta jó nagy
            hangon Jómag,
            mindig csak úgy
            látta jónak,
            parancsolva szólni.

          10.

            – Unom már a
            patakunkat,
            nem kell nékem
            nyeszlett sügér,
            sárgarigó,
            sem savanyú málna.

          11.

            Messze megyünk,
            hétországba,
            nagy hajókra
            kapaszkodunk,
            s ha ledobnak,
            felvesz majd egy bálna.

          12.

            Döblec Dani
            így szólt halkan:
            – igazad van
            Jani komám,
            csak azt mondd meg,
            ki segít, ha baj van...

          13.

            Erre aztán
            bal kezével
            jobb karjának
            békájára
            csapott nyomban
            Jómag Jani kétszer:

          14.

            – Hát ez itt mi,
            Döblec Dani?
            Aki henceg,
            ezzel fogom
            tanítani,
            nem elég ez néked?

          15.

            – Nekem biza
            éppen elég –,
            mondta Dani,
            s komótosan
            bólintott rá
            Tepetupa Péter.

          16.

            Így történt, hogy
            másnap reggel
            parittyásan
            útrakeltek
            mind a hárman,
            át a szénaréten.

          17.

            Egyéb nem volt
            a kezükben,
            se egy bicska,
            se egy spárga,
            sem pedig egy
            megszáradt pogácsa.

          18.

            Nem is volt baj
            jó sokáig;
            ugrándoztak
            árkon-bokron,
            s átúszták a
            patakokat szépen.

          19.

            Egyszer déltájt
            így szólt halkan
            Tepetupa Péter:
            – Gyomrom korog,
            ilyenkor én
            enni szoktam éppen...

          20.

            – Szoktál, szoktál –
            mondta Jómag;
            – én is szoktam
            meg Döblec is;
            de most semmi
            panasz-szót ne halljak!

          21.

            Van parittyánk,
            aki éhes
            célozzon meg
            egy galambot,
            vagy verebet,
            s ha nem tetszik, varjat.

          22.

            Így éltek az
            őseink is;
            madarakat,
            gyökereket.
            vadhúst ettek,
            s bokroknak bogyóját.

          23.

            – Persze, hogy így! –
            hagyta jóvá
            Döblec Dani.
            Előkapta
            parittyáját,
            megcélzott egy gólyát.

          24.

            De a gólya
            komótosan
            tovább lépett,
            csak csőrében
            kapálózott,
            brekegett a béka.

          25.

            Szomorúan
            mentek tovább
            amint mondtam,
            azon a sok
            árkon-bokron,
            s patakokon néha.

          26.

            De amint a
            nap lebukott,
            záporeső
            fenyegetett,
            s Jómag Jani
            rászólt a két srácra:

          27.

            – Minden kicsi
            eszetekre
            szükségem van,
            mert valahol
            aludni kell,
            ha nem hoztunk sátrat.

          28.

            Én azt mondom,
            itt a szikla,
            oldalába
            ággal-kővel,
            tíz körömmel
            ássuk be magunkat.

          29.

            Dani koma,
            Peti koma,
            mit néztek rám;
            mozgás gyorsan;
            amíg jövök,
            ne álljon a munka!

          30.

            Jómag Jani
            azon nyomban
            elindult az
            első kicsi
            falu felé,
            még vissza se nézett.

          31.

            Sokat mondok,
            ha száz lépést
            haladhatott,
            egy akácfa
            tövisétől
            már a lába vérzett.

          32.

            Mert azt el is
            felejtettem
            mondani, hogy
            meleg nyár volt,
            s úgy gondolták,
            könnyebb lesz mezitláb.

          33.

            Fájós lábbal,
            sántikálva
            mégis beér
            a faluba
            Jómag Jani
            s mit gondoltok, mit lát?

          34.

            A patakról
            három kövér
            ruca totyog
            egymás után
            hazafelé,
            beszélgetnek – háp! háp!

          35.

            Lesz mit együnk! –
            Erre gondolt
            akkor Jani.
            Jó köveket
            kerített, és
            elő a parittyát.

          36.

            Három kövér
            ruca nyomta
            vállát, úgy ment
            visszafelé,
            mint a vadász,
            jó nagyokat lépve.

          37.

            Közben Dani,
            s Tepetupa
            hólyagosra
            dolgozták a
            tenyerüket,
            még csak fel se néztek.

          38.

            Jómag Jani
            Daniékhoz
            vissza sem ért,
            dörrent az ég,
            s nagy cseppekben
            megeredt a zápor.

          39.

            Nem volt semmi
            födélalja,
            vagy egy bokor
            a közelben,
            s Jani biza
            elázott, betyárul.

          40.

            Tepetupa,
            s Dani bezzeg
            félig-meddig
            behúzódtak
            a mart alá,
            nem ástak hiába.

          41.

            De a zuhé
            nem volt elég,
            jött az este
            nagy komoran,
            s ne kerteljünk,
            féltek mind a hárman.

          42.

            Késő este
            bőrig ázva
            megérkezett
            Jómag Jani,
            s társaitól
            megjött bátorsága.

 


          43.

            Azt a három
            lopott rucát –
            mint egy bajnok,
            egy hatalmas
            lendülettel
            lecsapta a sárba.

          44.

            – Itt az ebéd,
            s a vacsora,
            tessék, aki
            most is éhes,
            süsse csak meg,
            vagy pedig így rágja!

          45.

            Tepetupa,
            s Döblec Dani
            meg se moccant,
            csak azt merték
            kinyögni, hogy:
            – Menjünk haza, János!

 


          46.

            – Menjen innen
            aki éhes,
            anyámasszony
            katonája,
            s az is menjen,
            ki ilyenkor álmos.

          47.

            De ahogy ezt
            Jómag Jani
            kimondta, már
            csattant is a
            tüzes villám,
            s becsapott egy fába.

          48.

            A nagy erdő
            percek alatt
            égett, füstölt,
            s ijedtükben
            háromfelé
            futottak ők hárman.

          49.

            Reggel volt már,
            mire végre
            jól elázva,
            nagy reszketve,
            hazaértek
            falujukba mégis.

          50.

            Ez lett a nagy
            találmányból,
            hétországból:
            se tengerek,
            se nagy hajók,
            sem egy árva bálna.

          51.

            Bezzeg, másnap
            jó volt minden:
            kicsi patak,
            nyeszlett sügér,
            sárgarigó
            és savanyú málna.





Illusztrálta: Pusztai Péter

 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 894 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs