Elekes Ferencnek

1

Megkövült madárröpülés a lég. Volt madarak hiány-mozaikja. Mimikri: a veréb-semmi átfödi a vércse-semmit A zuhanásnak itt nincs vége, mivel kezdete sincs. Elmúlt.
A lyuk, melyet a vadász golyója ütött, a lyuk is átlényegült madárhiány-hiánnyá.

2

Bárka a folyón. Csordogál, majd kimerevül.
Replay: Bárka a folyón. Csordogál, majd kimerevül.
Távolból kurjantások.
Szupertél.

3

Nem lesz többé, a kép elmozdult. Éppen csak annyira, hogy benne, belőle magadra pillants: vergölődő mozdulatlanság. Más dimenzió.
Kafkáé? („A kocsma belülről nagyon hasonlított ahhoz, amelyben K. lakott. Nagy különbségek különben nem is voltak a faluban, a kis különbségeket azonban nyomban észre lehetett venni, a bejárati lépcsőnek korlátja volt, az ajtó fölé szép lámpát erősítettek. Amint beléptek, fejük fölött valami vászon libbent: zászló, grófi címerrel.
A folyosón tüstént találkoztak a kocsmárossal, aki nyilván ellenőrző körútját tartotta, kis szemével vizsgálódva vagy álmosan nézte végig K.-t, ahogy elment mellette, s azt mondta: „)

4

- Szeretnék meghálni itt – mondja K.
 
5

Nem hallod a halak segélykiáltásait. Jégbe zárva koslat elméd a Vizek Szelleméhez.

6

A pult mögött vörös képű, ragyás személy állt.
Ideát, a mi oldalunkon egy ősz, két ősz, három ősz, négy ősz, egy barna, két barna, egy szőke, egy sapkás, két sapkás, három sapkás, négy sapkás, öt sapkás, egy kendős, két kendős vendég.
Más senki.
Mert:
Száz kilométerrel balra a pult mögött, szőke, kék papucsos személy sürgött.
Ideát, a mi oldalunkon…
És így tovább.
Az ablaküveg nem eresztette át a hőt, igaz, nem is volt mit.

7

Hogyvolthogyvoltmeséldelhogyvoltmondjadmárhogyvolt!
- Ezerszer elmondtam!
Nembajnembajmonddelezeregyszerreis!
Hát jó! Emlékeztek, milyen hideg volt a tavalyi tél. Itt, a kocsmában ültünk. Ültünk és kártyáztunk akkor is. És hallgattunk. Egyszer csak megszólalt az egyikünk. „Nézzétek! Az ablakot nézzétek!” „Jégvirág. Kint hideg van. Nagyon hideg!” Kártyáztunk tovább. Ultit. Fél óra múlva megint megszólalt az egyikünk. „Nézzétek, mozog!” Követtük tekintetét az ablakig. Valóban mozgott. „A Vince az! A féleszű. Biztos megint nincs pénze!” Játszottunk tovább. Kábé egy óra múlva: „Még mindig ott van! Belebámul a pofánkba!” És: „Zavard el!” Kimegyek, hogy elküldjem a fiút. Nincs sehol. Biztosan észrevett és elszaladt. „Kicsoda?” „A Vince.” „De hát ott bámul bennünket!” Megint kimegyek, vastag kabátomban toporgok a hóban, hátha előbújik valahonnan. Amikor bementem, a szemek az ablakra összpontosítottak. A befejezést régesrég ismeritek.  
- Nembajnembajmonddmár!
- Hát jó! Azt történt, hogy a Vince arca és a szeme odafagyott az ablakhoz. A fiú nélkülük ment haza.
Ésazanyjaésazapjaésazanyja?
- Az anyja?                    

8

húgynyom a havon
(Krúdy Gyula – Huszárik Zoltán – Sára Sándor – Latinovits Zoltán: Szindbád)


9

Isten házából nem száll füst az ég felé, noha kész az oltár. Kifordult bárányszem siklik végig a kibogozhatatlan szövegen.
Szóltál?
„Jó lenne, ha bemennénk egy jó helyre, ahol jó meleg van, meg jó bort és jó pálinkát kapnánk, amitől jól átmelegednénk, és jól bírnánk ezt a jó hideget!”
Igen, jól bírnánk ezt az iszonyú hideget!

10

Megnyílik a kocsma mennyezete. Nézd, a szürke ég támadást indít, küldi felénk barokk pelyheit. Képlékeny, fortyogó kőpadló. Alaktalan betonlapok úsznak a falak irányába.
Az emberek riadtan röpködnek. Szárnysuhogás tölti be a teret.
Hó.
A pelyhek megállítják e skizofrén kavargást. Kockákká rendeződik a beton, megfagyott hódarabok, kihullott tollak díszítik.
Szobrok. A mobil utáni korszak. De Chirico álma.
Az idő fázósan toporog az ajtó előtt. Bebocsátásért esedezik.
Cseréljünk poharat, barátim!

11
(kocsma télen)

A füstös, pálinka- és okádékgőzös levegő szilánkjai abban a pillanatban néma csörömpöléssel omlottak bele a kifeszített vagy viszonzásra várón kitárt tenyerekbe.
Egy, kettő, három, négy – ne félj! –, öt, hat, hét.
A feltépett pórusokból lassan, ismétlem, lassan! vér csordogál lázas márványabroszokra, onnan nagy koppanással a földre esik.
Az ajtó most kitárul.
Zongoraszavak tépnek ki darabokat emlékeinkből.

12

A kocsma örök.
Az idők kezdete óta néz farkasszemet a benzinkúttal.