Megint közeledik a karácsony. Egy ezévi kimtatás szerint az emberek tavaly húsz százalékkal többet költöttek, mint az azt megelőző évben, vagyis úgy szórták a pénzt, mint még soha.

A multiknak bejött a számításuk:  sikerült megbabonázni a magyar népet. Bárki azt hihetné, hogy a módszer, amivel a multi embert fog, teljesen újkeletű, holott dehogy. Gondoljunk csak a barokkra! A cél a hívek toborzása, az eszköz az elkápráztatás.

Sikerült az embert elkápráztatni, térdre kényszeríteni és olyan igényeket támasztani benne, amire voltaképp semmi szüksége.

Ráadásul egyre többet és egyre harsányabban hallom, hogy a szegénység fogyatékosság,  és hogy a nyomorultak azért nyomorultak, mert előző életükben gonoszak voltak, a gazdagok pedig azért élnek ilyen gondtalanul, mert jók voltak, és az állapotot  nemcsak hogy megérdemlik, de jár is nekik anélkül, hogy letudnának akár egy jócselekedetet is  ebben az életükben.

A Biblia már nem elég jó a pénzes embereknek, hát keverik egy kis kelettel, egy kis nyugattal, egy kis mindenfélével, és ezt böfögik ki magukból, hogy kóros harácsolásukat  legitimálhassák.

Ha ez nem így lenne, akkor nem ilyen állapotban lennének a kórházak, színházak, nővérkék, nyugdíjasok, a  dolgozók, vagyis a lakosság nyolcvan százaléka.

A pénz bitorlása  egyrészt jogokat ad az embernek, másrészt kötelezettségeket is mások felé, a rosszabb helyzetben levők felé. Segíteni nemcsak jóságból kell, de kötelességből is!