Székelyföldi fotótáborok: Vízakna, 2007 (fotó) |
Írta: Cseke Gábor | |||
2011. május 13. péntek, 15:16 | |||
Az útjukon következetesen haladó székelyföldi táborozók olykor egy kis kitérőt is tesznek. Így történt ez 2007 áprilisában, amikor a szebeni magyarok egyesületének meghívására a közeli Vízaknán ütötték fel a tábort, hogy jobbnál jobb felvételek százain, tavaszi ragyogásában örökíthessék meg a városka és a környékbeli, messze hírű sóstavak vidékét - Vízakna fényeit. A közel négyezer lelket számláló település tavai római kori sóbányák aknáiban keletkeztek (az utolsó bánya, az Ignácz-bánya 1931-én zárta be kapuit). A tavak (52 kisebb-nagyobb tavacskát tartanak számon) erős sókoncentrációja miatt igen keresett gyógyfürdő ma is. 1849 februárjában, Vízakna határában zajlott le Bem erdélyi hadjáratának visszhangos ütközete, a vízaknai csata, amelyről a tragikus eseményben részes Petőfi Sándor Négy nap dörgött az ágyú c. versét írta.
A tábor résztvevői nagy előszeretettel időztek el a helyreállított, s nagyrészt felújított, az 1909-ben a Jugendstil alapján a bécsi mesterek által emelt központi fürdőpavilont, annak is híres részét, a török fürdőt. Vízaknát sokáig nevezték a monarchia Karlsbadjának. A város köré számos legenda is fűződött, az egyik legregényesebb a vízaknai csatával kapcsolatos, amikor is a krónikák szerint az utcákon 349 elesett katona hullája hevert. kemény tél volt annak idején, , a föld rendkívül fagyos, sírt ásni az elesetteknek valóságos képtelenség. Öt napi tanakodás után a helyiek eldöntötték, a holtakat egy felhagyott sóaknába dobálják, később márványoszlopot is emeltek az elesettek emlékére.
1890. július 3-án óriási felhőszakadásról emlékeztek meg a feljegyzések. A legenda szerint az aknába dobált hullák közül hetet a nagy víz a felszínre vetett, de azokat az erősen sós víz annyira tartósította, hogy a halottkémnek kihívott nagyszebeni orvos még a haláluk előtti étrendjüket is megállapíthatta a gyomrukban fellelt, több évtizedes ételmaradványok alapján. (A legendát Cseres Tibor regényíró is felhasználta Vízaknai csaták című regényében.)
Vízakna és a fotográfia sorsszerű kapcsolatáról szól az a történelmi adalék, mely szerint Szatmári Pap Károly - aki a román királyi udvar fotográfusaként, majd a krími háború haditudósítójaként is ismert - az 1830-as években a helybeli parókián szolgáló nagybátyjánál, Szatmári Zsigmond lelkésznél töltötte ifjúkori nyaralásai egy részét.
A vízaknai fotótábor résztvevői:
Ádám Gyula (Csíkszereda) Balázs Ödön (Székelyudvarhely) Bálint Zsigmond (Marosvásárhely) Czire Alpár (Székelykeresztúr) Danis János (Gödöllő) Erdély Bálint Előd (Székelyudvarhely) Labancz István (Csíkszereda) Szabó Attila (Csíkszereda) Szentes Zágon (Kolozsvár) Vitos Hajnal (Csíkszereda). Mindegyikük 2-2 fotóval szerepel, betűrend szerint.
|