Csábi István: Karófia (21. fejezet:Szétszóródtunk a nagyvilágban)) |
Az idő nem állt meg, sőt nagyon is haladt. Jóska, Pista, Mendemonda és Fulinka befejezték tókiai tanulmányaikat. Mindannyian sikerrel letették záróvizsgáikat, képzett kajófászok, pujászok. Már el is búcsúztak iskolájuktól, barátaiktól, átvették okleveleiket. Irány tovább!
Jóska a teke mellett döntött, jobbnál jobb ajánlatokat kapott vezető kluboktól. Külföldről is megkeresték, végül el is indult világot látni, a kontinensen kötött ki. Tangúriába a híres Inercia csapatához szerződött, nagyon kedvező feltételekkel. (Tangúria száz millió lakosú ország, gazdasági nagyhatalom, Karófia legfontosabb külkereskedelmi partnere.) Nem okozott nehézséget az átállás a teke karóf változatról a nemzetközileg elfogadottra, a szemben álló ellenfelet eleinte helyi sztárok poszterével pótolták. Ráadásul a csapat tulajdonosa épített egy karóf mintájú pályát, ahol Jóska gyerekeknek vezetett edzéseket. A csapat és a közönség gyorsan befogadta. Volt viszont egy helyi szokás, amit nem tudott sohasem megemészteni. Az Inercia drukkerek kemény magja elvárta, hogy a mérkőzések végeztével a tekegolyókat a játékosok a lelátóra, soraik közé dobálják. Óriási értéke volt az ilyen relikviának. De gondoljanak bele, egy hat kilós repülő golyóbist elkapni! Szörnyű! Viszont hihetetlen, de a drukkerek olyan tökéletesre fejlesztették kapkodó tudományukat, hogy ez idáig egyetlen baleset nem történt.
Mendemonda nem tartott Jóskával, szülei vállalkozásában rengeteg teendő várt rá, ráadásul korosodó nagyszülei megbízták a családi kajófás, gyakran kellett Trunklinba utaznia. Munkájában nagyon jól feltalálta magát, olyan pezsgés alakult ki az irodában, hogy apja kénytelen volt külön kijárati ajtót nyitni a tolongás elkerülése érdekében. Így a sok bizonytalan gumó körös ügyfélnek is könnyebb volt ajtót mutatni. A kajófászatban pedig egyenesen forradalmi kezdeményezése volt. Tudvalevő, hogy évszázados hagyománya van a kajófák nemesítésének, amihez ugye a megfelelő alanyokat kell összehozni. Mendemonda megalapította az „Első Kajóf Karófa Társkereső Szolgálat”-ot. Természetesen nem mondott le hobbijáról, a rovarászatról sem, nagy erőkkel kutatta a propelleres katicát, már sikerült is egyszer lencsevégre kapnia.
Jóska és Mendemonda telefonon, levélben, interneten tartotta kapcsolatát. Személyes találkozót nagyon ritkán tudtak létrehozni. Előfordult, hogy Jóska fél évig sem tudott hazajönni, Mendemonda pedig ugyancsak elfoglaltságai miatt nagyon nehezen tudott Tangúriába utazni, ráadásul Jóskának is folyamatosan meccsei voltak. Mindketten érezték, hogy nincs ez így jól, kapcsolatuk egyre jobban leült.
Pista testreszabott munkát talált magának. Egy tangúriai nagyvállalat gyakornoka lett, főleg puja és kajófa kereskedelemmel foglalkozott. Szerencsés volt, mert keveseknek adatott meg, hogy hazájuk két jellegzetes termékét is forgalmazhatta. Levelező tanfolyamon pujász képesítést is szerzett. Szakterülete a gumó körök igényeinek felderítése volt. Tarófába, a fővárosba került a cég kereskedelmi központjába, de sokat utazott az országon belül és külföldre egyaránt. (Természetesen Tangóriában járva, ha tehette fölkereste Jóska barátját. Ilyenkor sokat emlegették a tókiai szép napokat. Mindkettőnek nagyon hiányzott kedvese.) Jó üzleti érzékének köszönhetően gyorsan haladt a vállalati ranglétrán. A tangor nyelvvel akadt a legtöbb problémája. Pontosabban nem is a nyelvvel, hanem habókos magántanárával, aki közvetlen főnökének a felesége volt, így -több kollegájához hasonlóan- gyakorlatilag nem fordulhatott másik oktatóhoz. Kátyera –így hívták a tanárnőt- mániája volt, hogy a tangor nyelvet csak is ősi tangor viseletben lehet jól elsajátítani, hiszen a tangor identitás így nagyon jól átérezhetővé válik. Sajnos az ősi tangorok nagyon bonyolultul öltözködtek, rondán és felettébb drágán, főleg ha az ember légi posátval rendeli meg a holmit Tangúriából Kátyera asszony nagynénjétől. A nyúlszőr fejfedőt kecskeszarv ékesítette, ami amellett, hogy ronda volt, még mindenhova be is akadt. A teveszőr kabát hátulgombolós volt, elején ocsmány hímzéssel. A nadrág, aminek a keresztben csíkos anyagát nem is ismerték, körte formában pompázott kantárral, slicc nélkül. A cipő szerencsére elveszett a reptéren. Ja, és az egész nagyon büdös volt. Ráadásul nem csak a tanteremben kellett viselniük, hanem a tanulóknak gyakran életszerű helyzeteket imitálva tangoroknak kellett kiadniuk magukat az utcán, üzletekben, villamoson. Végül Pista elég gyorsan megtanulta a nyelvet, valószínűleg motiválta a mielőbbi szabadulás reménye az asszonyságtól.
Fulinka gondban volt, nem volt kedve a szüleihez hazaköltözni, a pujászat sem igazán érdekelte. Egyre kilátástalanabbnak érezte helyzetét, amikor váratlanul fölhívta egy sziklamászó barátja. Túraveztőket, gyakorlott sziklamászókat kerestek Karófia vadregényes hegyvidékére, a Balahandrákra. Fulinka imádta a Balahandrákat, ott vált belőle képzett sziklamászó, síelni is odajárt. Gondolkodás nélkül elvállalta az állást. Télen is volt munkája a síszezonban. Volt egy nem mindennapi vendége. Noémi asszony, a kocsmáros neje, Csókiából. Valaki azt tanácsolta neki, hogy a sziklamászás a legjobb fogyókúra. A rossznyelvek szeint a kocsmáros egyszerűen az asszony összes kilójától egyszerre akart megszabadulni. Ez persze nem igaz. Fulinkához került százötven kilójának hiánytalan társaságában, nem kis fejtörést okozva a sziklamászó csapatnak. Fulinka nem utasíthatta el a férjéhez kötődő jó barátsága miatt. Először is a helyszínt kellett kiválasztani, a százötven kilót ugye nem minden szikla bírja el. A köteleket értelemszerűen vastagabbra cserélték. Rafinált csigasorok segítségével Noémi asszony több sziklát is a magáévá tett. A félelmetes produkciót két szirti sas család nem bírta idegekkel, a hegy másik oldalára költöztek. Noémi asszonynak viszont nagyon tetszett a dolog, pedig egy dekát sem fogyott. Szállást foglalt a síszezonra is.
Természetesen Pista és Fulinka is igyekezett megőrizni kapcsolatukat, hiszen mi is meggyőződhettünk, milyen erős szálak kötik össze őket. Sajnos Jóskáékhoz hasonlóan munkájuk és a távolság sok nehézséget állított elébük.
Karcsi bátyánk nem fogott semmi új dologba, lekötötték szaktanácsosi feladatai. Viszont szeretett Másenkája végre megszabadult a vasutastól, sikerült közös otthont teremteniük. Karcsi bácsi titokban továbbra is fenntartotta alagsori menedékét, időnként oda vonult el meditálni a világ nagy dolgain. Csavargó életét teljesen fölszámolta. Pontosabban majdnem teljesen, mert nyaranta egy hét szabad eltávozást kért Másenkájától, amikor elhagyta Tókiát. Ilyenkor környezetétől rejtve pusztán nosztalgiából fölvette régi életmódját Tarófa utcáin. Készült a nyugdíjas éveire, Penge személyében kívánt utódjáról gondoskodni. Ezért Pengét fokozatosan vezetgette a szakértés tudományának rejtelmeibe. Sajnos fiatal barátairól (Pistáékról) alig tudott valamit. Tihamérral továbbra is jó barátok voltak, szerinte már nem annyira kótyagos, de valószínűleg csak megszokta. Az sem tűnt fel neki, hogy Tihamér a tekemeccseken rendszeresen tengerbiológusnak öltözik.
Gongl Fajansz körül sem változott semmi, pontosabban feleségéből neves írónő lett. A világítótoronyban eltöltött nyeremény hétvégéjük olyan mély benyomással volt az asszonyra, hogy három kötetben írta meg. Élményszerzés céljából eltöltöttek egy hetet a tókiai börtön sötétzárkájában is, ebből is született három kötet. Félreértés ne essék, mint fizető vendégek tartózkodtak a börtönben, ami nem kis utánjárásába került Gongl úrnak.
A Füst és Ózonlyuk vendéglőben is minden a régi kerékvágásban zajlott. Cápatekintetű Bendegúz „Szégyenfolt” tánczenekara most dolgozik első albumán. A katasztrófa védelemnél többször léptek fel nagy sikerrel. Tankönyvekbe illő módon teljesítenek. Gyakorolni a Csókiához közel eső kietlen dombvidéken szoktak.
A tekecsapat stabilan őrzi helyét a nemzeti liga első osztályában, Jóska arcképe bekeretezve a csarnok előterében függ. |
Csábi István: Karófia (20. fejezet:Penge beilleszkedése Csókiában és egyéb újságok ) |
Penge barátunk a frenetikus táncmulatság élményeivel feltöltődve utazott vissza új lakhelyére, Csókiába. Útitársa is akadt, a neves kocsmáros, Jóska szponzora, Talafa Márton személyében, akiről a felesége úgy tudta, hogy színházban volt, pedig ő is a „Füst és Ózonlyuk” lumpolt tegnap este. Talafa úr a városka képviselő testületének tagjaként a csókiai hajléktalanokkal bizottságának elnökeként jól ismerte Pengét.
A bizottság létrehozta a Csókia Hajléktalanjaiért Alapítványt. Először is Penge elhelyezését kellett megoldani. Ugyan Karcsi bácsinak a város határában kifogástalan állapotban megvoltak még a kútgyűrűi , de úgy döntöttek előre kell lépni az ügyben. Sokan voltak azon az állásponton, hogy a csőlakótól a hídlakó jóval komfortosabb körülmények között él, tehát Pengét egy híd alatt kell elhelyezni, de Csókiában nem volt híd, ezért meg nem építettek. Volt, aki egyenesen szolgálati lakást akart kiutalni Pengének, de ezt végül elvetették, mert ez a hajléktalan kérdést gyakorlatilag megszüntetné. Hosszas tanácskozás után végül a városháza üresen álló széntárolóját jelölték ki Penge főhadiszállásának. „Hajléktalan Szálló” táblát helyeztek el az ajtón. Azóta már a kábel tévét is bevezették. Ingyenkonyhát állítottak föl. Rózsi nénit, város köztiszteletben álló nyugdíjas szakácsnőjét bízták meg a feladattal. Rózsi néni a saját kiskonyhájában főzött minden nap Pengének. A kiskonyha ajtajára ő is kiírta: „Ingyenkonyha”. Nappali melegedőt Talafa úr alakított ki kocsmája egyik sarkában. Az asztalon apró tábla: „Nappali Melegedő”.
Mintaszerű volt az ellátás, országos híre lett. Penge természetesen nagyon jól érezte magát, városka befogadta. Olyan sok volt a szabadideje, hogy a munkába állás gondolata foglalkoztatta, de attól tartott veszélyeztetné hajléktalan státuszát. Naponta kötelességszerűen egy-két órát kéregetett, de rendszeresen kapott segélyt is a polgármesteri hivataltól. Olyan jól ment, hogy rövidesen ő lett a Csókia Hajléktalanjaiért Alapítvány fő szponzora. Valaha remélni sem merte, hogy pályáján ilyen szép karriert fut be. Úgy döntött megírja memoárjait.
Karcsi bácsit szaktanácsadói feladatai gyakran szólították Csókiába, ilyenkor minden szabadidejét Pengével töltötte. Időnként irigykedve tekintett barátjára. Nosztalgikus hangulatban járták végig Csókia utcáit. Pengét bemutatta Pistáék családjának, nem rejtve véka alá, hogy az elkövetkezőkben a röpködő polimibri szerepében szívesen látná barátját, maga megelégszik a madár szinkron hangjával. Kamilla mama ezt tudomásul vette, mivel nem bíz semmit a véletlenre, Penge méretére is elkészített egy polimibri öltözetet. Tiszteletben kellett tartania Karcsi bácsi óhaját, mert a Nekahiban kialakított kapcsolatai pótolhatatlanok voltak a kajófászatuk fenntartásában. A támogatásokat egyébként rendben folyósították. Most sikerült engedélyt szerezni ötven köbméter kajófa kitermeléséhez. A munkálatokat a környék jeles fakitermelőjére, a félnótás Fűrészes Mehemedre bízták.
A kajófa a legértékesebb faanyagok egyike, elsősorban bútorgyártásra használják. Babonás hiedelmek kötődnek a kajófa bútorokhoz, általában bőséget hoznak. Így a kajófa asztal az étkek gazdagságát, a szék túlsúlyt, az ágy aktív házaséletet eredményez. Akinek kajófa ablaka van, annak jók a kilátásai. Viszont a kitermelése és a megmunkálása meglehetősen nehézkes művelet. A fadöntést Fűrészes Mehemedék nagy körültekintéssel végzik. A körültekintéssel döntik el, milyen irányban döntik a fát. Magát a műveletet pedig nagy humánummal, altatásban hajtják végre. Az elterült kajófa mellett pár perces szertartásban méltatják annak érdemeit, fölelevenítik életének jelentősebb pillanatait. Utána szabdalják csak tovább.
A kajófa kivágását csak a láncfűrészek különös élezési technikájával lehetett elvégezni. Ezt a technikát a favágó családok hétpecsétes titokként őrizték, normál halandó a közelébe sem juthatott. A családtagok közül is csak azok ismerhették, akik egy különös próbatételen megfeleltek. Fejjel lefele kellett megmászniuk egy kifejlett kajófát, fogaik között egy láncfűrésszel. Mehemed középső fia épp Pistáék erdejében teljesítette a próbát. A hagyomány szerint jutalmul ő döntötte ki a megmászott fát, és végezte el a szükséges rituálékat. Apja nagyon elégedett volt, bizony ez a mutatvány neki annakidején csak harmadjára sikeredett, rosszakarói szerint ennek nyoma maradt, mert a talajfogásnál is a lába volt fölfelé, ezért lett félnótás.
A próbatételnek Penge is tanúja volt. Megállapította, hogy a kajófászat akrobaták nélkül halálra ítélt ágazat, ugyanis épp ezekben a napokban végezte első gyakorló repüléseit, mint polimibri kakas.
Penge –szintén Karcsi bácsi közbenjárásával- Jóskáék családjával is jó kapcsolatokat ápolt. Sokat mesélt Jóska tekemeccseiről, hiszen annak idején maga is nagy szurkolója volt a TSC csapatának. Besegített a gazdaságba is, mint pujacsősz . Történt ugyanis, hogy a puja földeket egy időben rendszeresen dézsmálták. Érdekes módon minden harmadik sor minden negyedik bokrára jártak rá több gazda birtokán is. Ebből arra következtettek, hogy azonos lehet az elkövetői kör. Sikerült megzavarniuk a banditákat az arab számok rómaira történt cseréjével, így ideig-óráig nyugtuk volt, de végül a tolvajok valószínűleg megtanulták a római számokat is, és tovább garázdálkodtak. Ekkor jelentkezett be Penge csősznek, úgy sem jelentett számára különös terhet pár éjszaka a szabadban. Sikerült is pár alkalommal megfutamítania a betolakodókat. Még arra is ügyelt, hogy ládáikat tele szedve hátrahagyják, legalább így besegítettek a betakarításba, de elfogni őket nem sikerült. Ördögi tervet eszelt ki. Cédulákat szórt szét a pujásban a következő szöveggel: „Ön nyert egy kéthetes nyaralást a festői Hehere szigetekre”. Apró betűkkel az oldal alján arra kérte a megtalálót, hogy egy láda puja gumó kíséretében egy megadott címen holnap hétkor jelentkezzen a papírossal, ott majd a részleteket tisztázzák. Terve tökéletesen bevált, a tolvajok a megadott címen Csókia rendőrkapitányával minden apró részletet tisztáztak.
Penge ázsiója nagyot ugrott a kisvárosban.
Az idős Jóskát nem hagyta nyugodni kajófászatának elvesztése. Az ősi Heródius családnak szüksége van kajófásra. A puja gumó genetikai kutatásainak végeztével Kancsura Jani birtokán kajófa csemetéskert kialakításába fogott. Keltetőjében sorra dugták ki orrukat a kajófa palánták. A csenevészek számára még inkubátorokat is tudott biztosítani. Penge is sokat segített nehézsorsú, elhagyott, árva csemeték begyűjtésével, akik nagyon hálás nebulói lettek a faiskolának. Fokozatosan töltődött fel a kert a Heródius család kajófáinak új nemzedékével. Már csak telepítésre alkalmas területet kell szerezni.
Időközben fölépült a pujászok új regionális központja Csókia és Teringette mezsgyéjén, Libikóka Géza megosztott portáján. Libikóka Géza és lánya csókiai, felesége és fia teringettei polgár volt. Hálószobájuk Teringette, konyhájuk Csókia területére esett. A regionális központ bejáratának, udvarának és házának tengelye lefedte a két városka határvonalát. A két városka kapcsolatára jó hatással volt ez a salamoni döntés, a központ is eredményesen működött.
Nyugodtan teltek a napok Csókiában.
|
|
Csábi István: Karófia (19. fejezet: A táncmulatság) |
A „Füst és Ózonlyuk” kisvendéglő továbbra is a tókiaiak érdeklődésének középpontjában maradt. Főpincér és Csapos barátunkban megindult valami, a törzsközönség bizonyos elemeinek némi aggodalmára. Valóban voltak jelek, mint például megváltozott kapcsolata Brunhilda asszonnyal, találkozó a soklábú Jó Fejjel. Cápatekintetű Bendegúz egyenesen pénzdíjat akart kitűzni a Csapos elveszett egyéniségének megtalálásáért. Azért olyan nagy nem volt a baj. A minap betért a vendéglőbe két fiatal matróz. Sugárzott róluk a jókedv, a tenger illata töltötte be a kocsmát, facsargatva Bendegúz orrát.
-Kétszer két deci paradicsom italt kérünk- a Főpincér megmeredt. Bendegúz az orra alatt mormogta: „Hát idáig süllyedtünk! Ezt a szégyent!”
-Nincs, nem is volt, nem is lesz, ne is hozzanak magukkal! Ezt az egységet csak jóravaló emberek látogatják, kérem sürgősen távozzanak!- , szólalt meg őszintén felháborodva a Főpincér, Bendegúz megkönnyebbült.
-De Uram, a mi szándékaink tisztességesek.
- Nekem is gyanúsak.
A két fiatalember elsomfordált.
Egy unalmas délutánon A Csapos és Főpincér váratlan bejelentést tett:
-Szervezünk egy táncmulatságot.
(- Ez mégiscsak megzavarodott- mormogta alig érthetően Cápatekintetű Bendegúz, és lemondóan dupla adag rumot rendelt. Bendegúz a tengerben is egyedül csak a rumot tudta elviselni.)
-Vállalom a jegyszedést- ajánlotta az élelmes Bandika. (Mint tudjuk a pujabemutatón már bizonyított ebben a szakmában.)
-Kellene egy jó zenekar!
-Ebben segíthetek.- így Bendegúz.
Most álljunk meg egy pillanatra. A „segíteni valakinek” fogalma az Ózonjukban gyakorlatilag ismeretlen volt. Legföljebb olyan aspektusban volt használatos, mint „a túlvilágra segítettem”, esetleg, „segítettem elfogyasztani az italát”. Bendegúztól pedig különösen meglepő volt ez a kijelentés. Mindenki tisztában volt, hogy valami olyasmi lehetett a hátterében, ami felettébb sértette a jó ízlést. Valóban, ez így is volt. Bendegúz valamikor dobos volt a „Szégyenfolt” nevű tánczenekarban. Az együttes félelmetes pályafutást futott be. A futás eleve a lételemük volt. Tagjai kizárólag jó futók lehettek, mert rajongóik gyakran üldözték a bandát, annyira elviselhetetlen volt a zenéjük Egy alkalommal az operaház vezető karnagya öt percig volt kénytelen hallgatni őket, állítólag azóta nem vett a kezébe karmesteri pálcát. Valami rémlett a Csapos és Főpincér emlékeiben is a rosszhírükről. Mivel Cápatekintetű Bendegúzt tartotta a földkerekség legmegbízhatatlanabb emberének, rögtön döntött is:
-Megbízlak a szervezéssel. Te leszel a művészeti igazgató.
Ez letudva, dörzsölte a kezét a Főpincér. Szükségünk van plakátokra, rendezünk tombolát, valamit főzni is kellene. Volt egy kiebrudalt hajószakács törzsvendége, akit mindenki csak Mama Kedvencének szólított, bár többen úgy gondolták, helyesebb volna Anyaszomorítónak nevezni. Mama Kedvence tapasztalt szakács volt: főzött már olyanoknak, akik már voltak tengeri betegek, akik lesznek tengeri betegek, és akik tengeri betegek. A szokott időpontban Mama Kedvence meg is jelent, örömmel vállalta a megbízást. Annyit elárult különböző tengeri herkentyűkből fogja összeállítani a menüt, felszolgálni pedig kiszolgált matrózok fognak. Szakácsunk kifogástalan hírét igazolta, hogy a belépők vásárlásakor többen hajlandók voltak emelt tarifát fizetni, csak hozhassanak otthonról magukkal vacsorát.
A Főpincér elhatározta, hogy a tombola megszervezését Brunhilda asszonyra fogja bízni, majd megígéri neki, hogy cserébe lehet a bálkirálynő. Jótékonysági célra is fognak gyűjteni, amiből pár megtévedt vendége kiegyenlítheti számlatartozását.
A kocsma közönsége örömmel fogadta a kezdeményezést, megjelölték az időpontot is. Elkészítették az első plakátot, amit kiragasztottak a kocsma ajtóra. Az egyik vendég egy pár ingyenjegyért sokszorosította a meghívókat, ráadásul megígérte, hogy kitűzi őket szerteszét Tókiában.
Eljött a záróra. A főpincér elégedett volt mai taljesítményével. Bezárta az ajtót és Mihályt, a törzsvendéget, aki nem először éjszakázik a kocsmában, azt mondja ugyanis: „Erre a kis időre minek menjek haza.” Valóban, nyitáskor úgy is itt lenne.
Közeledett a nagy nap. A jegyek nagyon jól fogytak. Az élelmes Bandika már a harmadik napon átment jegyüzérbe, amit a Főpincér persze nem tudott, így a jegyek nyolcvan százaléka titokban és jelentős felárral kelt el. A normális jegyeladás valószínűleg sokaknak szemet szúrt volna. Mindenesetre teltház lesz.
Brunhilda egy divatbemutatóval szándékozott emelni az est fényén. A Főpincér csóválta ugyan a fejét, de nem tudta megakadályozni. A tombola főnyereménye egy romantikus hétvége a kikötő világító tornyában lett, amit a „Távozz tőlem!” utazási iroda ajánlott föl.
Tókiai barátaink szinte kivétel nélkül szereztek belépőt. Pista, Jóska, Mendemonda, Fulinka, Karcsi bácsi, Másenka, Tihamér, sőt Gongl Fajansz és kedves felesége, az egész tekecsapat, a majorett lányok, természetesen a Füst és Ózonlyuk jellegzetes alakjai javában készülődtek a mulatságra. Még Pengéhez is eljutott a hír Csókiába, és e jeles eseményre hazalátogat szülővárosába.
Már rotyogtak a bográcsok, pirultak a sültek, készültek a különféle ínyencségek Mama Kedvence fennhatósága alatt az Ózonlyuk konyhájában. Az egyik segédszakáccsá avanzsált matróz egy félreértés folytán kirántott tíz kiló grillezésre szánt faszenet. Valószínűleg a Főpincér egyhetes zoknija bele esett a halászlébe, de miért nem figyel rá, mostmár keresheti. Előfordultak tehát furcsa illatok, de az összkép jónak volt mondható.
Az első vendégek már helyet is foglaltak. Pakolászott, készülődött a szépreményű „Szégyenfolt” tánczenekar is. Heten voltak, mint a gonoszok. Azok is lehettek, mivel Bendegúzt is befogadták. Elképesztő volt az öltözetük. Nem lehetet eldönteni, hogy ruházatukra a koszos (mocskos) vagy a színes (csiricsáré) jelző az alkalmasabb. Volt rajtuk tunika, otthonka, kommandós öltözet, gyalogsági ásó, szúmós alsó, lovaglónadrág, esőkabát, hálóing, turbán, svájci sapka, bukósisak, fejkötő, pávatoll, rohamsisak, faklumpa, strandpapucs, lakkcipő, gumicsizma, bakancs és amit még el lehet képzelni.
A Főpincér a gázsin felül teljes ellátást (-ételt, italt) biztosított nekik az alku szerint. Ez jócskán meglátszott rajtuk. A zenélést viszont csak a vacsora végeztével kellett megkezdeniük, ehhez Bendegúz ragaszkodott, később meglátjuk miért.
Megtelt a vendéglő, a vacsora is elkészült. Csalódniuk kellett azoknak, akik nem bíztak Mama Kedvencében, mert az ételek döntő része fogyasztható volt. Számottevő ételmérgezést sem jegyeztek föl. Többen eredeti zamatot véltek felfedezni a halászlében. A felszolgálók teljesítményében mutatkoztak apró hiányosságok. Az előételt például utólag szervírozták, de nem tűnt fel senkinek. A csemegének szánt sült rákkal és a desszertekkel rosszabb volt a helyzet, mert nem kerültek az asztalra sem, a hátsó ajtón keresztül szolgálták fel őket.
Elmondhatjuk, hogy a vacsora várakozáson felül jól sikerült, a vendégsereg elégedetten, gyanútlan jó kedvvel várta a tánczenekar bemutatkozását.
Nem kellett tovább várni. Bendegúzék a húrok, a billentyűk, a dobok, a lovak és a jó ízlés közé csaptak. Az örökzöld „Szeretném a zsebórámat megállítani …” kezdetű sláger volt az első és -mint kiderült-, az utolsó számuk ezen az estén. Pillanatok alatt kiürült a helység. A sokaság szétszóródott a bejárat előtt. A hatás olyan frenetikus volt, hogy még a tánczenekar tagjait is meglepte. A népség hezitált pár percig. A sláger tovább pörgött odabent az „…anyósomat a padlásra fölakasztani ...” szívbemarkoló sorokkal. A Főpincérnek kellett beavatkoznia:
-Mi lesz már? Miért nem kergetitek el őket?
A hangulat pillanatok alatt megemelkedett. A társaság nekilódult, a „Szégyenfolt” pedig uzsgyi. Helyreállt az egyensúly. Mint utóbb kiderült, ez volt fennállásuk legsikeresebb fellépése. Jelen volt ugyanis a város katasztrófa védelmi parancsnoka, aki munkaköri kötelességének tartotta az üldözés irányítást. Dolga végeztével kolosszális ötlete támadt. Másnap szerződést ajánlott, melyben a tömegoszlatásban, helyiségek gyors kiürítésében, a város esetleges evakuálásában szánt szerepet az együttesnek. Külön fejezetben szabályozták az együttes próbáit, melynek helyszínét lakatlan vidékre tették.
Miután biztonságos távolságban tudták a Szégyenfolt tánczenekart, a vendégek önbizalmukat, emberi méltóságukat helyreállítva tértek vissza az Ózonlyukba. A hangulatot határozottan javította a kis csetepaté. A Főpincér elégedetten dörzsölte a kezét: „Jó a buli, ráadásul megspóroltam a zenészek gázsiját.” Igen, de ki fog most muzsikálni?
Újra a parancsnok mentette meg a helyzetet. Szerencsére jelen volt a tűzoltózenekar több tagja, akiket rögtön a hátrahagyott zeneszerszámok mellé rendelt. Javarészt indulókból állt a repertoárjuk, de ez nem zavart senkit. Táncra perdült az egész siherehad. Karcsi bácsinak óriási sikere volt, mert egyedül ő tudta végrehajtani a menet közbeni jobbra átot. Brunhida asszony bemutatóját is megrendezték, a manökenek nem illegtek- billegtek, hanem masíroztak. Nagyszerűen telt az éjszaka.
Jóval éjfél után rendezték a tombola sorsolást. A főnyereményt Gongl Fajansz nyerte. Nagyon örült, biztosan jót fog tenni a házasságának. Az apróbb nyereményeket, a különféle plüss állatkákat, csecsebecséket jó részt az asztalokon hagyták a vendégek, a Főpincér óvatlan pillanatokban összeszedte őket, gondolta a következő alkalommal is megfelelnek nyereménynek, legalább nem kell pénzt kiadni rájuk.
A mulatság hajnalig tartott, Tókia jeles társasági eseménye lett. |
Csábi István: Karófia (18. fejezet: A forgatás) |
Pista úgy határozott, hogy a „Polimibri Dallamok” c. klipjét tókiai helyszíneken forgatja tovább. Hetedik érzéke azt sugallta, hogy pár nagyvárosi és tengerparti kép polimibri madárral közelebb hozza a sikerhez. Fölkereste hát Karcsi bácsit, akit nem dobott fel az ötlet, szeretett volna ettől a szereptől megmenekülni, de a szerződés kötelezte.
A bevezető képsorokban az égbolton feltűnő polimibri madár méltóságteljesn a tókiai székesegyház száztíz méter magas kupulájára ereszkedik.
-Szó sem lehet róla!- szólalt meg Karcsi bácsi, és csomagolni kezdett.
-Ez csak trükk Karcsi bátyám, a stúdióban vitorlázik egy keveset, azután odamontírozzuk a kupolára.
-Rendben- felelte az öreg aviátor,- de a montírozáson én már nem leszek itt-, tette hozzá a biztonság kedvéért. Nem bízott már az új módszerekben.
Nimfaként Fulinka egy szikla tetejéről követte tekintetével a jelenetet a forgatókönyv szerint. Ezt a képsort Karamandában, Fulinka szülőfalujában vették fel, mert Tókia környékén nem volt alkalmas szikla. Így ismerte meg Fulinka szüleit Pista. Látogatásuk eredeti célját titokban tartották, mert Dulinka Mihály nem díjazta leánya filmes ambícióit.
Pista volt az első barát, akit Fulinka bemutatott szüleinek. Pista sem élt meg ez idáig hasonló szituációt. Lesték minden mozdulatát. Szerencsére Mihállyal a pujászat aktuális és általános problémáiban megtalálták a közös témát. Pista nem dicsekedett családjuk friss vállalkozásával, a kajófászattal. Mihály be is mutatta birtokát. Nagyon büszke volt az általa kreált spirális módszerre:
- Amikor sorba vetjük a puját, akkor a sorok végén a műveléskor mindig jelentős a forduló miatti időveszteség, az idő pedig pénz, mint jól tudjuk. Amennyiben egy spirál mentén -a gyengébbek kedvéért-, kakaós csiga formára vetjük a puját, nincs sorvége, nincs veszteség.
-Fantasztikus, korszakalkotó-ámuldozott Pista.
-Van más is!- szólt Mihály, akinek kezdte megnyerni bizalmát Pista.- Ultrahang detektor.
A készülék ultrahang segítségével a puja gumókról szerkesztett kijelzőjére képet, így a gondos pujász nyomon követhette a gumók föld alatti fejlődését, időben kiszűrhette az esetleges elváltozásokat.
-Saját gyártmány.
Pista tovább lelkendezett és egyre közelebb került Mihályhoz.
Klárika, Fulinka édesanyja is tesztelte szegény gyereket. Pista levesébe erős paprikát csempészett, szerinte az igazi férfi étkezéséből az nem hiányozhat. Meg is kérdezte:
-Ugye szereted az erőset?
-Hogyne- válaszolta Pista, könnyeivel küszködve, mert már túl volt az első három kanálon.
-Akkor szedhetsz még, ez a legjobb fajtánk, saját termés- már nyújtotta is Pista felé Klárika mama egy tányéron kertje büszkeségét.
Pista érezte, hogy most észnél kell lennie, nagyon fontos, hogy Klárika mama észrevegye benne az igazi férfit. Két paprikát is levesébe tett. De fogalma sem volt, hogy ezután mit fog tenni. Jó ízűen kanalázott levesében, de szájához mindig csak az üres kanalat emelte. Klárika örömmel nyugtázta magában, ez egy kiváló fickó. Nem vette észre, hogy a leves nem fogy. Fulinka tisztában volt a helyzettel. Váratlanul az ablakhoz lépett:
-Nézzétek, egy tarajos muszinka!
Mindenki az ablakhoz rohant. A tarajos muszinka egy nagyon ritka állat, a babonás hiedelem szerint nagy szerencse ebéd közben látni. Pistának erről fogalma sem volt, de nagyon örült megjelenésének, mert legalább időt nyert. Fulinka kihasználva a zűrzavart, eltüntette Pista levesét. A tarajos muszinka fölszívódott, de a szülők így is örültek leányuk ritka szerencséjének. Pista hálásan kacsintott Fulinkára. A legnagyobb békében és elégedettséggel folytatták az ebédet. Pistát befogatta a Dulinka család.
Délután indultak forgatni. Fulinka gyakorlott sziklamászó volt, környékükön népszerű ez a sportág. Természetesen a jelenet is Fulinka ötlete volt. Pista még a televízióban sem szerette látni ezt a sportot, lévén alföldi gyerek. Nagyon össze kellett szednie magát, amikor a sziklák közé értek. A legnehezebb szakaszon jártak, Pista tudta, hogy most nem imitálhatja a dolgot, mint a leves evést. Ekkor egy párkányon furcsa jószágot vett észre. Termetre akkora volt, mint egy macska, de a füleit egy szamár is megirigyelhetné. Az orrától a farkáig piros taraj húzódott. Farka lompos és tarka. Bundája is legalább hatszínű.
-Odasüss!- súgta kedvesének.
-Tarajos muszinka, gyorsan a kamerát!
A tarajos muszinka karófia állatvilágának ritkasága. A hiedelmek szerint valamikor házi állat volt. Házőrzőként állt az ember szolgálatába, kiálló ormokoról és magas fákról kémlelte a betolakodókat. A dolog addig működött, amíg a muszinkák rá nem jöttek, hogy gazdájuk egy másik muszinka szemében betolakodó. Betolakodáskor gazdája szívesen vitte magával muszinkáját, hogy jelezze, otthon vannak-e betolakolandók, sőt elvárta azt is, hogy jelezze, hol van a betolakolandók muszinkája. Amikor meg hozzájuk jöttek betolakodni, jelezni kellett a betolakodó mellett a muszinkáját is. Előfordult, hogy baráti okokból, illetve családalapítás céljából a muszinkák csak úgy meglátogatták egymást, ilyenkor nem tudták mit jelezzenek. Zűrzavar alakult ki, a tarajos muszinkák elhidegültek az emberektől, és fokozatosan visszavonultak a sziklák közé. Ritkán tettek egy-egy látogatást az emberek portáján, ami nagy szerencsét jelentett a néphit szerint. Pistának sikerült élőhelyén lencsevégre kapnia eme különös élőlényt, amit a klipjében is föl akar használni.
Végre elérték úti céljukat, kezdetét vette a forgatás. Fulinka csodálatosan mutatott, nagyszerű felvételek születtek, erről meggyőződhetnek, ha megveszik a klipet.
Visszatérve Tókiába a forgatást, abban az öbölben folytatták, ahol Jó Fej, a lábasfejű tiszteletét tette. Ott volt Pista, Jóska, Fulinka, Mendemonda és Karcsi bácsi. Karcsi bácsi magára öltötte a polimibri trikolórt. A fehérnép úgy tudta, hogy a jelmez a „légi feltételek” alapján készült, Karcsi bácsi most vette fel első alkalommal. Mindenesetre nagy sikert aratott.
A jelenetben Karcsi bácsi méltóságteljesen a tengerparti fövenyre ereszkedik. Megfáradt tollazatát szándékozik rendbe szedni. Közben föltűnik a nimfa, a polimibrik védőszentje. Pajkos játékba kezd a madárral. Édesen kergetőznek, Karcsi bácsi föl-föl röppen. Paskolnak is a vízben.
Nagyon jól mutattak, prímán haladt minden, amikor Karcsi bácsi egy légies piruett közben egy gallydarabon borzalmasan nagyot esett. A trikolor olyan saras lett, hogy a forgatást föl kellett függeszteni, ráadásul az öregnek is sajgott mindene. Másnap folytatták, de Karcsi bácsit a szokásos módon csak a puja párlat és egy kis gázsi emelés tudta visszazökkenteni a régi kerékvágásba.
A felvételek elkészültek. Pista és Fulinka időközben üzlettársak lettek, az utómunkálatokat már együtt készítették.
. |
|