Már csak  hét nap és otthon vagyok:) na de még hogy a személyim is meg lett(ez itt a felkíáltó helye) tegnap meló közben kaptam egy hívást, elvileg nem lehet felvinni az emeletre, de a legtöbbünknél mégis ott van, ezért is hagyhattam már el valószinű kettő egész telefont. Fogtam magam s csapott papot ott is hagytam a melót, s már mentem érte. hát néztek is nagyot, mikor bejelentettem, hogy én most haza megyek...... hát igen azthiszem ez is én vagyok.......vagy nem.....

Látod, egy egyszerű takarító lány bölcsessége többet visz (még ha dobol is unalmában). Véleményem szerint a gondolkodásról alkotott, és a gondolkodók által kifejezett gondolatok miben lévőségét át lehetne alakítani. Le merem fogadni, hogy nagy filozófusaink által kimondott egyszerű, de nem is új dolgok, ugyanígy fogalmazódtak meg a korok hétköznapi sejtjeiben is.

 Csak a filozófus annyira szellemi, hogy ezt megformálja. De mindenki tudja. Azt sem igen hiszem, hogy Kant, akit igen nagyra becsülök a tiszta gondolatokért tett magasrendű erőfeszítése miatt, vagy Marx, ki bírt volna egyetlen tiszta gondolatsort mondani magából, ha nem lett volna meg a korszellem kifejezett igénye erre, ami ott lógott a hétköznapok várakozó levegőjében, ott ködlött a tavak feletti párában, nedves macskakövön csoszogó fáradt emberek sóhajaiban. Abban a milliónyi nem kimondott szóban.

(amilyen viszonyt húztak a fizikusok az anyag számunkra létező, és az univerzumot szövetét tároló kifinomult alkotottság között, ugyanez a nyomás van a létező nyelvi kifejeződés és a kifejeződni igyekvő valós gondolati forma között, ennek ködpárája, lecsapódása egy Hegel, egy Friedel, ebben a formában, minden bizonnyal létező gondolat iránti szerelem testesül meg mindannyiunkban, amiként igyekezzük megformálni, ez a szerelem mutat a kimondhatatlan felé, amihez való viszonyunk, kifejezhetetlen, de úgy tűnik alfánk, ómegánk)

De egyébként kedvesen mosolygok rajtad te lány,  egyszerűségből fakadó mély értésed révén, női filozófusnak nevezlek el, annak a mezítlábas fajtának, akinek a lámpa léte a lakásban ugyanoly öröm, sőt annál sokkal nagyobb, mint amit a másik egyáltalán talán egész élete során érzékelni képes volt.
 

Megjegyzem múzsám, jóasszony, az ilyen gondolatokkal, mint mi, hason bökik Kajafást : )