Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Sorscédulák-antológia: Köntös-Szabó Zoltán
Fehér zászló Erdély felett
 
A regényfolyam egy erdélyi unitárius tiszteletes naplóbejegyzéseire épül, amelyeket sok-sok éven át vezetgetett diáriumába, mártogatós tollal. A szaporodó füzetek rendszerváltásokat és házkutatási hullámokat túlélve, kaptárban, templomi kazetták mögé rejtve, családi ház pincéjében megbújva vészelik át a történelmet, s benne a pap és családja, illetve erdélyi környezete világháborús viszontagságait
 
[1916 júniusában jegyzi a mártogatós toll:]
Megindult az antant általános támadása! Hozzászoktunk a körmönfont hadihírekhez, most riadalom vett erőt rajtunk, vége a talányos hadijelentéseknek: elérkeztünk a háború legkritikusabb fordulópontjához. A csendőr őrmester szerint sok függ Románia döntésétől. Csübi aggodalmát Simó atyámfia túlzónak tartja, őkelme meglátása: Ferdinánd megőrzi semlegességét, a román király jól tudja, hogy a neutralitás megszegésével országa jövőjét és nyugodt fejlődését kockáztatja. - (...)
Eseményfoglalat [1916], augusztus 30-a, szerda: a kisbíró a mai nap folyamán háromszor tette közhírré a legújabb katonai tájékoztatót: az Osztrák–magyar Monarchiát, de legfőképp az erdélyi részeket ért váratlan román támadás okán elhatároztatott a veszélyeztetett területek kiürítése. Elengedhetetlen a polgári lakosság biztonsága, hogy csapataink sikerrel vehessék fel a küzdelmet a támadókkal. Az érintett megyék elöljárói minden gazdát óvnak attól, hogy elprédálják jószágaikat. A kormány a menekülési vidékeken a legrövidebb időn belül állatvédelmi depókat létesít. A hatóságok a közösség szívéhez, tisztességéhez és hazafiságához apellálnak: istápolják a szervezetlenül menekülőket, kövessenek el mindent, hogy mentől kevesebbet nélkülözzenek a földönfutók. -
Hiób-hír a keleti hadszíntérről: Orsovától heves harcok után visszavettük csapatainkat, Nagyszebennél és Brassótól északra a román csapatok követik a mieinket, tétovázva. Kérdeztük Csübitől: miként értelmezendő, hogy „tétovázva”? Széttárta a karjait. Ki vagyunk állítva katonai szakértővel. És pánikkeltővel: ennek fele se tréfa, Ádám, így anyósom, maga a családfő, döntsön! Jön, nem jön, én elmenekítem a lányomat és az unokámat. Napok óta zajlik a vita, Ibolyám osztja édesanyja nézetét: szedjük fel a sátorfánkat, amíg nem késő. Habozom: atyai apósom döntésére várok. A földönfutók beszámolói rémségesek, híveim közül sokan csatlakoznak a menekülőkhöz. - (...)
[K. tiszteletes „a sírós-könyörgős viták” közepette is állhatatos marad: nem hagyja cserben a rábízott gyülekezetet. Családja szekérre pakol és elhagyja Etelkafalvát.]
Gyergyó vidékén a román csapatok tapogatózva igyekeznek előbbre jutni állásaink felé. Ezt a hírt Csübitől hallottam, s miként legutóbb a „tétovázásra”, a „tapogatózásra” sem kaptam szakértői választ. Nem is fogok egyhamar: tegnap alantosaival együtt kereket oldott. Enyéimről semmit sem tudok: remélem, eljutottak Torda-Aranyos vármegyéig, s talán Bágyonban, távoli rokonaim hajlékában leltek menedékre. -
Maroshévíznél fenyegető átkarolás fenyegeti csapatainkat. Újsághír, kisbíró által kidobolt hír, menekülők hozta hír, egyaránt félelemkeltő: Csíkszeredától nyugatra csapatainkat a túlerőben lévő ellenséges támadás elől a Hargita hegységbe vették vissza. Az orvtámadás hallatán az ország minden szegletéből tömegesen jelentkeznek az önkéntesek. Késve kapjuk az újságokat, de ahhoz éppen idejében, hogy öljön a keserűség: botrányos ülés a képviselőházban, a Károlyi körül tömörült ellenzék Tisza Istvánt és a kormányt hibáztatja a román invázió miatt. -
Osztom Simó meglátását: a hiba megesett, civakodással, egymás okolásával rajtunk nem segítenek. Bérces honunk határairól kálváriajárásra kényszerülnek atyánkfiai, s eközben a fővárosban patvarkodás, rút marakodás dúl. A képviselők padveréssel, kiabálással adják a tigrist: meg kell védeni Erdélyt! Mások okolása helyett honatyákhoz méltó tanakodással kellett volna megelőzni a tragédiát A támadás és az evakuációk során mindenünk kockára tétetett: életünk sincs biztonságban. S mindezenközben parttalan vita és méltatlan hajcihő színhelye a Duna-parti Országház. Nemcsak félünk, szégyenkezünk is: országirányítóink botrányos mód tárják fel jajunkat és gyászunkat, s e fejveszettséggel felbátorítják támadóinkat. -
Mi innen úgy látjuk, dőlt a keserűség az egyházfiból, hogy felelős tényezőinket legfennebb az a hiba terheli: nem tételezték fel egy nemzet koronás főjéről, hogy hazudni tudjon. Csalódásunk azonban nem ok arra, hogy vészterhes időkben országgyűlésünk házát botrányok tanyájává züllesszék. őkelme tegnapi prédikációmból idézett: félünk, de nem mutatjuk, sírunk, de csak hajlékaink falai között, próbáljuk megtorpanásra bírni a szekérre, lóra kapott menekülő szeretteinket, felebarátainkat, mondván: maradjatok, térjetek vissza portáitokra, a Predeálról felénk gomolygó vészterhes felhők eloszlanak s kisüt a Nap, hiszen a baljós felhők fölött kék az ég. -
A képviselőház ülésén Tisza miniszterelnök bejelentette s kommentálta a román hadüzenetet, utána nyomban szóra emelkedett Pop-Cicio, őkelme a román nemzetiségi párt nevében nyilatkozott, s biztosított mindenkit az erdélyi románok hűségéről. A lojális nyilatkozatot dörgő tapssal honorálta a képviselőház. Ezt követően Apponyi, Andrássy és Károlyi grófok bírálták a kormányt, s annak elnökét, aki a Károlyi-párt zajongása közepette válaszolt a támadásokra, kérvén a képviselőket: eljárásukkal legalább ne csökkentsék bajba jutott nemzetünk erejét. -
Szószéken, cinteremben, jártamban-keltemben nyugtatom s kérem híveimet: félre a pánikkal, fogadják be és segítsék a nálunk rekedt otthontalanokat. Ezt cselekszik lelkésztársaim a szomszédos községekben, már akik a nyájuk mellett maradtak, s nem hagyták el a parókiájukat. Mert útra kelők is akadnak számosan, sajnos. Többségük autentikus székely, mit szólnak ehhez fanyalgó presbitereim? Azt: könnyű helytállásra biztatni másokat, amikor a mieink viszonylagos biztonságban vannak. - (...)
[K. tiszteletes a templomba veszi be magát híveivel: lepedőből rögtönzött zászlót tűz ki a toronyra. A dandár parancsnoka kinyittatja a tölgyfa ajtót; senkinek sem esik bántódása.]
Október 21-i eseményfoglalat: Isten igazságos: Erdély újra szabad. Bukarest előbb-utóbb a szövetségesek kezébe kerül. Ferdinánd, így a fáma, elveszítette Dobrudzsát is. Tőlünk megtarthatja, így Simó, csak ne aspiráljon bérces honunkra. -
Szűnőben a vészterhes időszak, bárha hadainknak Székelyudvarhelynél vissza kellett húzódniok a főerőkhöz, viszont: Nagyszebentől délre és a Vöröstoronyi-szorosban kivívott győzelmünk ellensúlyoz mindent. Ferdinánd csapatai leverettek, elfogattak, katonáink haditette: impozáns! A hadműveletek kedvező alakulása folytán, egyre többen térnek vissza a keleti megyékbe. -
Hírek enyéimről: rövid marosludasi tartózkodás után Aranyosgyéresig, ill. Tordáig futottak. Most végre megfordították kocsijuk rúdját. Táncosné elméje elborult: kacarászva, magát illegetve járja a falut. -
Az országrész belsejébe menekültek visszatérhetnek elhagyott otthonaikba. A kormány javában munkálkodik a visszatelepítésre vonatkozó rendeleteken: az ország útjain pihenő- és tápállomások várják a rászorulókat. Elsőként a csendőrök fordulnak vissza, hogy a javakat megóvják a fosztogatásra mindenkor hajlandó csőcseléktől. Ezek között (bárhogy fáj leírni) számos magyar is található. A rendfenntartó közegeket követik a közigazgatási tisztek, nyomukban sűrű rajokban érkeznek a föld gyermekei, hogy mentől hamarabb betakarítsák, ami még található a mezőkön. A falusi nép után jönnek a kereskedők, a gyárak vezetői, kétkezi dolgozói, továbbá az orvosok, gyógyszerészek és – lelkészek. Nincs véleményem, kis híján engedtem Ibolyám s anyósom könyörgésének: nem is voltam magamnál igazából. Meglehet, Isten szólt hozzám: maradj, ha egyszer pásztorkodást vállaltál az Úr szőlőjében. A templomba zárkózást Gyula atyámfia javasolta. Mitagadás: rettegtem, amikor döndült a templomajtó. - 
(...)
Október hónap 25-ik napja. Istennek hála: megérkeztek enyéim épségben, egészségben. Vala nagy sírás-rívás, boldog összeborulás. -
Apósom beszámolója szívfacsaró. A háború első nyomát Erdőszentgyörgyön tapasztalta: üres, kirabolt hajlékok, eszelősen ődöngő lakosok. A falu deszkás fahídjának oldalai szalmával meggyömködve, a cölöpök ugyancsak szalmával körülkötözve, s leöntözve benzinnel. Csak a nagy sietségnek köszönhető, hogy nem lobbantották lángra. -
A Székelykeresztúrig vezető hidak részben felégetve vagy fölrobbantva, Bözöd község református parókiája kifosztatott: a bútorok helyükről kiforgatva, a hivatalos és magániratok szanaszét. Gúnya és ételnemű nélkül maradt a község. Gagyban úgyszintén nagy rombolások és fosztogatások történtek, Szentábrahámfalván már gyérebbek valának a rablások nyomai. Boldogfalva község határában lévő hidat teljesen felégették, a vasúti állomás épületeit szintén, hajlékok váltak a lángok martalékává. Recsenyéd és Bárót között kevesebbet szenvedtek a falvak lakói, a helyben maradókat úgyszólván nem érte károsodás: ezen az útszakaszon szarvasmarha, juh és sertéscsordákat látott apósom. Székelykeresztúron csak hellyel-közzel történt rablás és fosztogatás. Vargyast három hétig tartották a románok: visszavonuláskor hét férfit lóval és szekérrel együtt vittek el. Olaszteleken a papi lakás és egy nagyobb kúria teljesen kifosztva, az otthonmaradott nép lakásánál szenvedhető a károsodás. Baróton, minekutánna bevonult a gyalogság és a trén, civil fosztogatók serege zúdult a községre: szekérre, lóhátra, átalvetőkbe kerültek a lábbelik, gúnyák, fehérneműk. Lába kelt a tükröknek, seprűknek is, a jószágokról nem is szólva. Sajnos, alantasan viselkedtek egynémely magyar polgárok is: örömrivalgással fogadták a román vezetőség ajánlatát, hogy aki idegen házba és birtokba ült be, tekintse sajátjának azt. És ezek az alja emberek beültek a másokéba, gondolván: akik elfutottak, soha vissza nem jönnek. S ha nem ültek be más szerzeményébe, rablásba kezdtek: önként rohanták meg és vitték el a legutolsó relikviákat is, pótolhatatlan anyagi károsodást okozva a hazatérőknek. Tény, állapította meg apósom, hogy a híveik körében maradt papok, a nebulók védelmére kelt tanítók javaiban kevés préda esett. - (...)
[November 23-án írja diáríumába:] 
I. Ferencz József ő Császári és Apóstoli királyi Felsége Schönbrunnban (tegnapelőtt) csendesen elhunyt, utóda IV. Károly. -
[Decemberi eseményfoglalatában Bukarest elestéről számol be. Hívei tudomására hozza IV. Károly nemzethez intézett manifesztumát és hadparancsát A király javaslatot tesz a „vegyes szövetséges hatalmaknak” a béke mielőbbi felvételére, elejét véve a további vérontásnak és háborús borzalmaknak. Vasárnapi beszédének címe: „A béke temploma.” Szószékes lelkesültsége, optimizmusa annyi idő távolából is megindító. Úgy érzi, legszebb beszédét írja...] 
(...)
Mai (dec. 30-i) foglalat: nagyszabású történelmi ünnep, magyar királlyá koronázták IV. Károlyt. Vármegyénkből sokan felutaztak a Székesfővárosba. Zolikánk náthás, Simó atyámfia szerzett Kaiser-féle mellkaramellt (köhögést és elnyákosodást csillapítandó). Megjött a Tolnai Világlapja karácsonyi száma (60 fillér). Immár csínján bánnak a haditudósítók az impozáns ütközetek és a frontfordító diadalmak megítélésével: a béke került előtérbe, új uralkodónk egyik legelső ténykedése: hozzájárult a központi hatalmak békeajánlatához. -
Új esztendei napfoglalat: csak a békét várjuk, csak a békét akarjuk látni s üdvözölni. Mentől közelebbről akarjuk látni a békét, merő fénnyel körülvéve: nem baj, ha megfájdul a szemünk a káprázástól. -
[1917 januárjában jegyzi diáriumába:]
Zita királyné beutazta Erdélyt: elszorult szívvel tapasztalta a gyermekek válságos helyzetét. Elvállalta a Pro Transsylvania Országos Segítő Szolgálat fővédnökségét, melynek tagjai: Jósika Samu főrendiházi elnök és gróf Szécsen Miklósné palotahölgy. Célul tűzték ki a veszendő erdélyi gyermekek segítését, feldúlt tűzhelyeink újraépítését, bérces honunkat ért erkölcsi és anyagi károk enyhítését. Atyai apósom 250 koronát ajánlott fel, s nevemben is adakozott 150 kor.-t. Sajnos: templomban elhangzó szavaim tova kóvályogtak, sejtem, kinek köszönhetőn. Szóbeli megrovásban részesített H. esperes (a karácsonyi „számonkérés” okán). Alighanem segédlelkész leszek jövő ilyenkor is. -
Általános elkeseredés Erdély-szerte: az antant, anélkül hogy uralkodónknak békefeltételeit ösmerné, visszautasította a békejobbot. Keserűen vettük tudomásul uralkodónk megaláztatását. -
Czernin gr., külügyminiszter az amerikai államok, az európai semleges hatalmak és a római Szentszék képviselőihez intézett jegyzéket: külügyi kormányzatunk körvonalazza felfogását a kialakult helyzetről, amely a békeajánlat visszautasítása folytán keletkezett. A jegyzék hangja higgadt s méltóságteljes: nem követi az antant személyeskedő hangnemét. -
A béke temploma, melyről oly biztató beszédet adtam elé híveimnek, korai lelkesedésnek bizonyult, mondá is szeretett apósom a maga csöndes, cseppet sem sértő módján: már éppen azon tűnődtem, mennyi idő alatt tudom megfaragni képzeletbéli templomod berendezését, padokkal, szószékkel, úrasztalával, egyebekkel. Vastölgyből faragtam volna, Zoltán fiam, hogy eltartson a világ végezetéig. -
Február 3. 1899-es népfölkelők bevonulása: a 18 esztendős ifjaknak március 10-én kell jelentkezniük a kiegészítő parancsnokságon, mégpedig jó gúnyában, lábbeliben, kétnapi elemózsiával. Díjtalanul utazhatnak a vonatokon. Istenem, hova, még ha díjtalanul is, hova? Ezért a kérdésért is kikapnék H. esperestől.-
Harminc hónap múlt el a háború kitörése óta. Senki sem tudja megjósolni1, így apósom, milyen stádiumban leledzünk, esetleg a Fentvaló, tette hozzá jóindulattal: tapasztalom, még mindig bánt, hogy lemagasztalt az esperesed, rá se ránts, fiam. -
Ültem gyantaszagú műhelyében, néztem, miként szökdelnek a szivarpapír-vékony forgácsok a gyalu rézsútos svédacél kése alól, hallgattam atyai apósomat: túljutott-e a meggyámbászott lelkű világ a Golgotán, vagy csak afelé vonszolódik, nem kívánnék még egy lubbogós szívű szekérutazást árkon-bokron át, most is restellem, hogy megfutamodtam. -
Családunkért tette, lelkifurdalása nem lehet kegyelmednek, vigasztaltam, s szavaimban nem volt álság. -
Jelenlegi stádiumunkról kérdeztelek, nézte fürkészve a fényesre gyalult deszka élét: nem görbincs-e. - (...)
Azt hiszem, tétováztam, a világ népe megérkezett gyászos terhével a Golgotára, most a béke völgyébe suvad az út. -
S abban a völgyben összehordatik a kovaszagú kő, halomba rakatik a gyantaillatú gerenda, s épülhet a fundamentum? Majd zavarba ejtő váratlansággal kérdezte: ugye, gondolatban már elfelé mégy Etelkafalváról? Választ sem várva mondotta: megértelek, szülőföldes ember vagy, vágyol Nagyenyed közelébe, anyósod kardos uralmába én is nehezen törtem bele. Örvendek, hogy felbukkantál lányom életében, se Isten, se ember nem beszélte volna le a színésznőségről. Mára elég a szívtárulkozásból, fejezte be mogorván. -
Bevezették a petróleum-jegyrendszert. A keleti hadszíntér hírei: vadászkülönítményeink és rohamcsapataink tevékenysége, nevezetesen Dornavatra és Dnyeszter közötti arcvonal területén, megélénkült. Osztagaink mindenütt sikeresen hajtják végre megbízatásaikat.-
Engesztelődött az időjárás, a kemény 24-26 fokos hideg kifújta magát: napok óta 1-2 fokot mutat a mérő. -
Elmúlt az idei farsang: Mars legyőzte Karnevált, a táncházak és csűrök sötétben maradtak, koldusbotra jutottak a legnevesebb cigányprímások is. -
Ez esztendő januárjában boldogtalan uralkodónk, minekutána ellökték békejobbját, ekként szólott kiáltványában: Előre, Istennel! Az már nem IV. Károlyon múlott, hogy visszautasított békefeltételeink retorziójaként Németország drasztikusabb harci eszközök bevetésétől sem riadt vissza: a háború megrövidítése érdekében, dörgött Vilmos császár. A háború megnyerése céljából, dörgött vissza az antant vezérkara. Mindkét fél kíméletlen fegyvernemeket vetett be.
Szentpéterváron gárdaezredek lázadtak fel, beszüntette a munkát a gyárak népe: összeroskadóban a Romanovok 300 esztendős uralma? -
Szent és Dicső Március Tizenötödike! -
Ünnepi beszédem textusa: Jeremiás könyve, 11. rész, 19. vers. Fiúi tisztelet köt apósomhoz, egy dologban azonban nem tudunk közös nevezőre jutni: áruló vagy hős vala Görgey? Szerintem: utóbbi, ennyi tiszteletlen makacskodás jellemzi magatartásomat apósom iránt. Eddig csak egyszer kerültünk ellentétbe: a tavalyi futás megítélésében. -
Lemondott Tisza István. -
Gyors ütemben folyik a határszéli vármegyék lakosainak visszatelepítése, főképp Csíkban. A határállomásokon: Maroshévízen, Tölgyesnél, Hollósarkánál segélyhivatalokban látják el a hontalanságból hazatérőket. A visszatelepítés irányítója Bartha alezredes, az 1. hadsereg főszállásmestere. Iparvasutakon szállítják haza az embereket és ingóságaikat. Katonai teherautók állnak rendelkezésére azoknak, akik a vasúti vonalaktól távolabb eső vidékekre igyekszenek, például Borszékre. - 
(...)
Az uralkodó elfogadta gr. Esterházy Móric dezignált miniszterelnök előterjesztéseit, IV. Károly a kormány tagjaivá az alábbi személyeket nevezte ki: Ugron Gábor, belügy, Batthyány Tivadar kir. személye körüli, Apponyi Albert vall. és közoktatásügy, Serényi Béla keresk. ügy, Gratz Gusztáv pénzügy, Mezőssy Béla földmív. ügy, Vázsonyi Vilmos igazságügy, Szurmay Sándor honvédelmi (tán a legfontosabb tárca mostan) és Zichy Aladár horvát miniszter. -
Apósom csak Ugront és Apponyit tartja elfogadhatónak, visszafogtam mosolyomat tudálékos fejtegetései hallatán. -
Tábornokai tanácsára mondott le II. Miklós cár. -
A háború negyedik esztendejébe léptünk: szomorú jubileum, hiába húzattatják velünk a harangokat, hiába ígérkezik gazdagnak az aratás, hiába virítanak fehérben, rózsaszínben, lilában s pirosban anyósom kedvenc virágai, a verbénák, melyeket szívesebben nevezek vasfűnek, elkerülvén az asszociatív késztetéseket: tele országunk mankóra hagyatkozó szerencsétlenekkel, kosárban hozták haza Lavotát, ki a legderekabb legény volt a községben. Sírhatnék környékez; micsoda harangzúgásos jubileum ez, Istenem: nem tölt el örömmel se katonát, se civilt. Senkit! -
Zita királyné hadigondozás iránti elkötelezettsége példázatos: a nemzet kötelessége, hogy a háború legfőbb károsultjairól, a hadirokkantakról, -özvegyekről és -árvákról gondoskodjon, legalább a legszerényebb létminimum adasson mindenkinek, továbbá: az állam és a közjótékonyság egészségügyi, tanügyi és gazdasági intézményeket létesítsen boldogulásuk elősegítésére. A gondoskodás másik főága ama patronázsszerű nagylelkűség, amellyel a nemzetnek szellemileg s anyagilag magasabban álló tagjai állandó egyéni munkával, tettel s tanáccsal odaállnak minden rokkant, özvegy és árván maradt gyermek mellé. -
Felkéretik az ország valamennyi vármegyéje: vegye ki részét a hadi áldozatkészségből, hogy az összegyűlt adományokat juttassák el az Országos Hadigondozó Tanácsnak, annak védnökéhez, Zita királynéhoz. -
Postáztam apósom 500 koronáját Budapestre, a Vilmos császár út 37-be: fenti összegből három tuberkulózisos gyermek kezelését lehet biztosítani. -
Etelkafalvi híveim összadománya: 3 ezer korona, mely alig egy hét alatt gyűlt össze. Bűntudat gyötör. Adományokért talpaló presbitereim nem sejtik: megpályáztam a szentseri parókiát. A legközelebbi közös ülésen tudomásukra hozom, vállalván a megszégyenülést, ha pályázatom kudarcot vall. -
A képviselőház ülésén bemutatkozott az új kormány, Esterházy M. elnöki előterjesztését követően két királyi kézirat vétetett tudomásul: egyikben őfelsége tudatta a Ház tagjaival, hogy felmentette tisztje alól Tisza István grófot, a másik kézirat az új kormány tagjainak névsorát és kinevezését tartalmazta. -
Frontjainkon cseppet sem vigasztaló vagy reménykeltő a helyzet, minket leginkább a keleti állások érdekelnek, melyek siralmasak, hiába köntörfalaznak újfent a haditudósítók. S ezen drámai helyzetben az ország Házában a választójogi reformot vitatták, Esterházy miniszterelnök a tisztviselők nehéz helyzete fölött kesergett, sürgette a családi segélyt, a status-rendezést, s kijelentette: a szolgálati pragmatikát is meg akarja valósítani a kormány. Beszéde végén az indemnitás megszavazását kérte a háztól. -
Édes Istenem, mi lesz ennek a vége? -
Lelepleződött az antant hét lakat alatt őrzött titkos szerződése, mely Oroszországgal és Romániával köttetett. Apósom nemes egyszerűséggel újabb rablószerződést emleget: meglátása lucid, szerfölött. A titkos kontraktus szerint Ausztria-Magyarország nem kevesebb mint 100 ezer négyzetkilométernyi területet és hetedfél milliónyi lélekszámot veszítene Románia javára. Az antant még most sem átallja hangoztatni, hogy a kis nemzetek felszabadítása érdekében háborúznak. -
Igen ám, így apósom, de Romániát senki el nem nyomta, hiszen tökéletes önállóságnak örvendett, akkor hát kinek az elnyomása alól kellett felszabadítani? Románia csakúgy, mint Szerbia, hatalmas szomszédjuk rovására akar területeket nyerni, de miután hódító háborúra se kurázsijukból, se erejükből nem futotta, szerződéseket kötöttek az antant nagyhatalmaival. Románia étvágya olyan területekre terjed ki, amelyeken románokon kívül legnagyobb részben magyarok, németek és szerbek laknak, akiket a Romániához való csatlakozás esetén a legkíméletlenebb módon megfosztanának nemzeti jellegüktől. -
Az igazság az, csillapítottam, hogy még a Monarchiában élő románok sem gondolnak komolyan arra, hogy a Regát bekebelezze őket, hiszen a Monarchia és Románia közötti határ nemcsak három állam határa, hanem a három kultúráé, és közismert tény: az Ókirályság kulturális és gazdasági színvonala sajnálatosan mélyen fekszik. -
A képviselőház ülésén Tisza nagyszabású interpellációt intézett a miniszterelnökhöz. Esterházy válaszában kifejtette, hogy minden törekvést, amely a nemzeti kérdést nélkülünk s ellenünk akarja elintézni, visszautasít, és nemzeti épségünket minden körülmények között megvédi. -
Hát akkor nincs semmi baj, vélte apósom, s azt kérdezte: e magabiztos válaszra miként reagált Tisza? -
A választ tudomásul vette. Apósom a fejét ingatta: egyrészt görbülést fedezett fel egy szegőlécben, részint cseppet sem elégítette ki se a magabiztos miniszteri válasz, se az ellenzékbe szorult Tisza reakciója. -
És még mi érdemleges olvasható az újságban, kérdezte. -
Felolvastam egy hirdetést: szeplő, májfolt és mindennemű kiütés ellen legjobb a Liliom-krém, nappali használatra száraz, éjjeli használatra - zsíros. Kapható Mike Védangyal Gyógytárában, Tordán. -
Meglátogattam szerencsétlen atyámfiát Lavotát: rettenetes volt a végtag nélküli legény látása. Szüleit, ösmerőseit, volt menyasszonyát kéri könyörögve: öljék meg. -
Isten nevével közeledtem szegényhez, üvöltözni kezdett, lemondott mindennek, s kikergetett. Sunyt fővel hagytam el hajlékukat, s beláttam: igaza van, hol volt az eszem, amikor malasztos vigasztalásra nyitottam a számat. -
Ákos fivérem váratlan látogatása: gyűrűtlen menyasszonyával tette tiszteletét. Legújabb választottja jókais névre hallgat (Tímea). Borszéken üdültek édeskettesben. Kis papném [a naplóíró felesége - szerk. mj.] édesanyja engem számadoltatott: miféle módi ez nálatok(?), házasság előtt gardedám nélkül kóricálni. Adtam a rosszallót holott egy cseppet sem valék megütődve. Bátyám mozgalmas életvitele okán költöztem el gyakran változó legénylakásairól teológus koromban: internátusban töltöttem a vakációs hónapokat is. Mindazonáltal nem panaszkodhattam: vigyázta sorsom alakulását, anyagi támogatását csak végső szükségben vettem igénybe. Hírlapárusítással kerestem koronát könyvre, karzati színházjegyre, engedményes hangversenyre. Borszéken üdülő bukaresti mérnöktől hallott viccekkel, adomákkal traktálta apósomat és Simót. Mi a különbség az idős és a fiatal Brătianu között? Az öregnek 1866-ban egy egész esztendőre volt szüksége, míg egy németet hozott a román trónra, az ifjú pedig három hónap alatt hozott egy német hadsereget. Ha Carol nem hal meg, így a bukaresti inginer, Románia bizton kimarad a nagy világmérkőzésből. Carolnak lett volna erélye és tekintélye megfékezni a háborúpártiakat, igaz, még őt is megfenyegették, hogy letaszítják trónjáról, palotájára cédulát ragasztottak: inchiriat, azaz kiadó. -
Fivérem négyszemközt faggatott: mi indított a szentseri eklézsia megpályázására? Elmondtam mindent kertelés nélkül, atyai apósom meglátását is: őkelme nem igen tapasztalja, hogy Etelkafalván (és saját portáján) patriarchátus volna. Legalább közelebb leszünk egymáshoz, ölelt magához avval a jól ösmert bátyusi fölénnyel. Tényleg feladja legényéletét, kérdeztem. Mire ő selyma mosollyal: hát persze, ösmersz. -
Feleslegesen pazaroltam drága anilintintámat, koptattam mártogatós tollamat miniszteriális nevek megörökítésére: Esterházy, kijelölt miniszter (nem egészen három hó múltán), lemondott, s új kormány alakult. Wekerle Sándor kabinetje hamarost bemutatkozik a Házban. Igazat adtam apósomnak, nyers megfogalmazását is híven adom vissza: „Nem tudnak összecseszni már egy stabil kormányt, mi az Ák Ábel valaga, legfőbb ideje: ocsúdjanak már Budapesten!” -
Szeptember 17., hétfő. Megjött az értesítés Kolozsvárról: a szentseri egyházközség szeretettel vár bemutatkozó istentisztelet tartására, azaz rátermettségem bizonyítására. Harmadmagammal maradtam esélyes a megüresedett lelkipásztori állásra. -
Nemcsak Gacsaj Pesta, apósom is gyászban van. Anyósom úgyszintén, kis papném édesanyjának nyilatkozott: maradna, menne is, hallottam fél füllel, úgyse fog sikerülni, anyuka, protekció kell mindenhez. Édesanyja félszájas megjegyzését viszont mind a két fülemmel hallottam: még jó, hogy nem az esztergomi érsekséget pályázza meg. Nem láttam értelmét felvilágosítani: az unitáriusoknál nincs érseki méltóság, ráadásul Esztergomban! -
Protekció. Ibolyám is megtöri önbizalmamat, miben eddig sem dúslakodtam? - 
(...)
[Karácsony havában „kecsegtető hírről” számol be diáriumának. Megjön az orosz kormány békeajánlata: a Monarchia külügyi kormánya kész nyilatkozni „a halaszthatatlan fegyvernyugvás és általános béke érdekében". A búcsú és jótékonysági esten a tiszteletes asszony Gyóni verset szaval. Pátosz nélkül adja elő a Csak egy éjszakára című költeményt „A váltott refréneket szerfölött visszafogottan hangsúlyozta, egészen egyéni felfogásban. Szipogás, sírás kélt a hallgatók sorában”. K. tiszteletes némi lelkifurdalással vallja be naplójának: „az a mezei legátus egy talentumos teremtést térített el Tháliától.”]
Szeretet Ünnepe. Szeretet még volna, békesség nincs a lelkekben. Hadfi füllel hallgatva az istentiszteletet, alighanem elmarasztaltatnék: ez a segédlelkész destruál. Szólottam csillagról, háromkirályokról, jászolról, kisdedről, de nem sikerült megmaradni az ünnepi idillnél. Szegényesen díszített karácsonyfánk körül a hiányzókra gondoljunk. Erős visszavárással gondoljunk azokra, akik lövészárokban, hadifogságban, ispotályban töltik a karácsonyt, s ki a tudója: talán egy kopott holdsarló helyettesíti számukra a szabadulás jelképét, a Betlehemi csillagot. -
Csübi őrmester pökhendi ábrázattal utasított: harangoztassak. Parancsát végrehajtottuk: harangoztunk avval az egyetlen, hadibeolvasztástól megkímélt haranggal. Vilmos császár méltóztatik átcankózni Erdélyországon. őkelme megtekinti Brassót, Nagyszebent, Fogarast, Segesvárt. -
Nem úgy fest a dolog, tamáskodott apósom, hogy a béke völgyébe lejt az út. Félek, így őkelme, az én életemben a Templom fundamentuma se készül el. -
Egyelőre valóban nem az alapépítésre készülődünk, hanemha lósorozásra. Előállítandók az összes 4 esztendőnél vénebb lovak, öszvérek, szamarak, azok is, így a rendelet, akik eddig bármi címen fel voltak mentve. Esetleges mentességi jogcímük előzőleg a katonai ügyosztályon igazolandók. Mulatságosan hangzik a rendelet, mégsem öl senkit a léhaság. -
Tegnapelőtt apósom sellaktól bűzlő műhelyében olvastam fel, s új hívet szereztem Reményiknek egy érző lelkű iparos személyében. Eddig is tudatában voltam apósom lelkes természetének, ennek ellenére meglepett: a vers utolsó sorát követő csöndességben könnybe lábadt a szeme. Nem csuda, szívfájdító vers: 
 
Egyszer talán majd mégis vége lesz.
És akkor, aki visszatérni bír, 
csak visszatér megint a régihez.
 
A régi hithez, a régi házhoz -
ecsethez, tollhoz, kapanyélhez, 
és számon mit se kér, kit se átkoz.
 
A mappás talán új térképet ír,
de másként minden régiben marad,
csak egy darabig sok lesz a friss sír.
 
Mi megnyugszunk, a szívünk mit se kérd, 
a föld valahogy döcög majd tovább, 
és lassú esők lemossák a vért
 
Halottak napja, holnap. -
Az idei roppant gyertyadrágaságot tekintve, bizonyára csak gyér és szórványos világítás lesz a sírokon. Háborús állapotaink közepette temetőink sötétsége nem tűnik fel senkinek, azok előtt főleg nem, kiknek szerettei közös sírban nyugosznak ösmeretlen tájakon. -
Értesítés a kolozsvári egyházügyi hivatalból: elnyertem Szentser segédlelkészi állását. -
Ettől féltem, fiam, vallotta be apósom, féltem is, óhajtottam is Ibolya s a te érdekedben. Legyetek önállóak, lelkeim, s érezzétek otthon magatokat azon a fránya Aranyosszéken. Karácsonyra elkészül Zolika ágya, kamaszkoráig hálhat benne, sírta el magát. Na, nézzed, miként fest a híres Pataki mester, amint nyála-taknya összefoly, gyakja meg Ák Ábel. -
Megdörgölte szemeit, kitrombitálta orrát, szerencsétlenül mosolygott, s azt kérdezte: voltaképpen ki volt Ák Ábel? -
Izrael egyik királya, aki nőül vette Tyrus királyának lányát, őkelme terjesztette el a bálványkultuszt: Illyés próféta nem győzte szidni meg ostorozni emiatt. Acháb, e néven szerepel a Királyok Könyvében. -
Október utolsó hetében lósorozás vala, most meg diadalmas olasz harctéri offenzíváról szólnak a hadijelentések, s minő dagályos megfogalmazásban: gyönyörű harci mozzanatok, győztes csapataink szerfölött nagyszerű haditeljesítményei. Az újságban eldugott kérelem a polgári lakossághoz: kössünk meleg holmit fázódó katonáinknak. Nem tudom, az anyahazában kik tálalják e híreket, az viszont köztudott: egész Erdélyben villognak szorgalmasan a kötőtűk, elbontódnak a női szvetterek, s a használt anyagból kesztyűk és stucnik horgolódnak. -
Kis papném ötlete: jótékonysági ünnepély, s egyben búcsú Etelkafalvától. Részemre is kiadatott a penzum: írjak „valamit" hadifogságban elpusztult lantosunkról, Gyóni Gézáról. -
[1918 januárjában bizakodó sorokat ír a mártogatós toll:] 
Isten véget vet az öldöklésnek, békét teremt a világban. Breszt-Litovszkban különbéke készül Oroszországgal, rontott apósom műhelyébe Csübi, igaz, csak részleges béke, de az ukránok többé nem ellenségeink, felszabadul a keleti arcvonal. Romániának békét kell kötnie, ha jót akar, adta őkelme a kérlelhetetlen katonát. A kecsegtető hír örömére előkerült az enyves bödönök mögé rejtett flaska. Engem kihagyott a kínálásból, nem állhatom a kemény pálinkát, s finnyás szerzet vagyok: fivérem szerint még saját magam után sem iszom. A tiszteletes úrék éppen most pakolásznak s hagyják itt ezt a gyönyörű községet, most, amikor küszöbön áll a béke, mondta színlelt sajnálkozással. Eszembe jutott mogorva távolságtartása: kis híján mondtam valamit. -
Holnapután életünk új színterén hajtjuk álomra a fejünket. Elbúcsúztam híveimtől: főleg azoktól esett nehezemre elválni, kikkel együtt éltem át az 1916-os félelmeket. Tegnap (neheztelésemet félre téve) megköszöntem s viszonoztam Kákosi szerencsekívánatait. -
Csübi szerint az orosz kolosszus bukása megpecsételte Románia sorsát: Ferdinánd siet megkezdeni a béketárgyalásokat. A központi hatalmak annyi szó- és szerződésszegés dacára készek tárgyalni a román királlyal a fegyverszünetről. Ha nem sikerül dűlőre jutni békés úton, fegyverre kapunk, harciaskodott, s az lesz a jelszó: Isten ne segíts, csak csudálkozz! Tavalyelőtt kivettük kétségeinket a Predeálon túliak szavahihetőségét illetően, csapott pisztolytáskájára, elég volt! Aki átélte az 1916-os betörés rémségeit, egy gyúródeszka mellé se ülne le a cudarokkal. Terhemre volt ripőkös viselkedése, rápirítottam: fennhéjázással semmire se megyünk, honunknak égető szüksége van a tárgyalásokra. Hála Istennek, a zöld asztal mellé higgadt gondolkozású erdélyiek is meghívattak: ők tudják igazából, mennyire életbevágó a békés megoldás, amely az államhatalom külső és belső erejének minden vonalon érvényt tud szerezni. Nem bántam meg, hogy kioktattam, ő beszélt az átélt rémségekről, aki alantosaival együtt elinalt. - (...)
 
[Forrás: Trianon gyermekei (I) (Családi) krónika. Fehér zászló Erdély felett. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1992, 11-38. l. * részletek]
 
Köntös-Szabó Zoltán (1940), magyar író, újságíró. A nyolcvanas években Kolozsvárról Magyarországra távozik. Nagyszabású munkája az öt kötetes Családi krónika: Trianon gyermekei (1. Fehér zászló Erdély felett; 2. Tövissel kerített Éden; 3. Köd lepte be a Szamost; 4. Torda felől hírt hoz a szél; 5. A másodszülött unoka 1983-as, újpesti naplójából).
 

 

 

Hozzászólások 

 
#1 Esther 2018-10-28 05:55
I see you don't monetize your blog, don't waste your traffic,
you can earn additional bucks every month. You can use the best adsense alternative for any
type of website (they approve all websites), for more details simply search in gooogle: boorfe's tips monetize your website

Look at my page: BestBlythe: https://CleverElissa.blogspot.com
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Chanson d'automne

Ki van itt?

Oldalainkat 225 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs